Jelenleg egy olyan eseményt élünk meg, amit eddig még a szüleink sem igazán tapasztaltak meg. Nem lehet kimenni az utcára, a kórházakban keményebben dolgoznak, mint valaha, ám ez a rendkívüli helyzet nemcsak az orvosokat és a nővéreket terheli meg nagyon, hanem a tanárokat is. Hiszen, most már három hete, a gyerekek úgy tanulnak, hogy nem járnak iskolába. Ez egy rendkívüli helyzet, ami nagy káoszt okozhat, és sok munkát igényel, hiszen az iskoláknak egyik napról a másikra távoktatásra kellett átállniuk. Ahány iskola, annyi megvalósítás született.

Ahhoz, hogy jobban el tudjuk képzelni, hogy ennek a megvalósítása hogyan sikerült, megkérdeztük azokat, akiket a legjobban érint, a diákokat. Ezért elküldtem egy kérdőívet majdnem másfél tucat budapesti és egy pár vidéki iskolába járó diáknak, hogy választ kapjunk.

Az első kérdésem az volt, hogy az iskolák melyik nap kezdték el az oktatást a közvetlenül hétvége előtti bejelentés után. A diákok 61%-a azt mondta, hogy az iskolájuk nem tudta elindítani az oktatást hétfőn, ami szerintem nem meglepő. Egy ilyen nagy kihívást az iskolák többsége nem tudott az egyik napról a másikra megoldani. Az iskolák 23%-a nem is biztosított oktatást, hanem egyszerűen elküldték e-mailben az anyagot. Nem tanítottak semmit, hanem a diákokra hagyták a feladatokat – és ez így történik a mai napig. De voltak olyan intézmények is, ahol hétfőtől már videóhívásokat folytattak a tanulókkal.

Nekem egyáltalán nem tetszik, hogy egy csomó iskolában annyival intézik el az „oktatást”, hogy kiküldik az anyagot, és elvárják a gyerekektől, hogy maguktól megtanulják. Arra a kérdésre, hogy: „Mennyi önálló munkát adnak a tanárok a rendes iskolaidőhöz képest?” csak a válaszolók 17%-a mondta azt, hogy ugyanannyit, és 47% mondta azt, hogy nagyon sokat. 17% pedig azt nyilatkozta, hogy kicsit többet, mint korábban. Ez is az előző állítást bizonyítja, hogy a tanárok nem képesek közel sem ugyanazt a minőségi oktatást nyújtani. És ez nem is feltétlenül a tanárok hibája, hanem az időhiányé és az infrastruktúráé.

Nézzük meg, hogy az iskolákban melyik tantárgyak nincsenek megtartva. Igen, ilyen is van, és itt nemcsak a testnevelésről és a készségtárgyakról beszélünk. Arra a kérdésre, hogy melyik tantárgy nincs megtartva, a diákok így válaszoltak:

„Biológia még egyáltalán nem volt. Nincs orosz nyelv, földrajz, irodalom, nyelvtan, fizika, testnevelés, ének, informatika (utóbbiakhoz van kiadott anyag, amivel foglalkoznunk kell magunkban, tehát lényegében meg van tartva az óra, de nem videón keresztül).”

Szerintem ez döbbenetes, mert ha a tanár nem magyaráz, az valójában nem nagyon oktatás, és ezt a választ Budapest egyik legjobbnak ítélt iskolájából kaptuk. Egy másik gimnáziumból hasonló választ kaptunk:

„Irodalom/nyelvtan, töri, matek, rajz, kémia, fizika – ezeket elküldik emailen… de nincs videós tanítás.”

A tesi, ének, technika, rajz pedig nagyon kevés helyen van csak oktatva. De mindig vannak kivételek, ebben az esetben is, hiszen több olyan intézmény is van, ahol kreatív megoldásokkal még akár a testnevelés oktatását is megoldották. Kérdezhetnénk, hogy a testnevelésóra vajon hogyan zajlik. Nézzük például az AKG-t, ahol a testnevelés oktatása úgy zajlik, hogy minden diák a hét elején elkészít egy edzéstervet, amiben leírják, hogy melyik nap milyen mozgásformát végeznek el, majd ezt videóanyaggal dokumentálják, amihez a tanár javaslatokat, megjegyzéseket tesz.

A digitális számonkérés megoldására is sok kreatív ötlet jött. Valahol Messengeren feleltek a gyerekek, míg máshol a tanár direkt olyan kérdéseket tett fel, amikre a gyerekek használhatták a jegyzeteiket, mert azért valljuk be, sok leleményes gyerek van, akik különféle puskázási módszereket fejlesztettek ki. És hogyha ezeket mind úgy alkalmazhatják, hogy a tanár ott sincs... Hát akkor a határ a csillagos ég. Dolgozatírás közben a gyerekek akár felhívhatják egymást is, a tanár tudta nélkül, vagy egy egyszerű Google kereséssel megtalálhatják a választ. Nagy fejtörést okoz ez a tanároknak, hiszen azért mégsem kamerázhatják be a tanuló teljes szobáját.

Vannak cégek, amelyeknek a világméretű távoktatási program jól jön. Ilyen például a Microsoft és a Zoom, hiszen a videóhívásokhoz a vizsgált iskolák (már ahol van videóhívás) 41%-a a Teams programot használja, 23%-a pedig a Zoomot. De jól járhat a Google is, hiszen az anyagok feltöltésében és kiosztásában az iskolák mintegy 57%-a veszi igénybe a Google Classroomot vagy a Google Drive-ot. De ami engem végképp elszomorít, hogy a kérdezett vidéki iskolák mindegyikéből azt a választ kaptuk, hogy náluk nincsenek videóhívások, és a tanár nem beszél velük. És szerintem ez nagyon jól megmutatja, hogy mi a baj ezzel a rendszerrel. Míg a legtöbb iskola több-kevesebb nehézséggel egy működő rendszert össze tud hozni, a kicsit rosszabb helyzetben lévő iskoláknak nagyon, de tényleg nagyon nehéz dolguk van.

Most, hogy láttuk, hogy hányfajta megoldás és ötlet van, kíváncsiak voltunk, hogy a diákoknak mi nem tetszik, vagy mit változtatnának a rendszeren. Ezeket írták:

„Minden tanárnak részletekbe menő oktatóanyagot biztosítanék, hogy megtanulják kihasználni a programok lehetőségeit.”

„Több videochetelés legyen, és a tanárok egyféle alkalmazásból küldjék a házikat.”

„Napi szinten változik a feladatok a mennyisége, valamikor kevés, valamikor pedig kibírhatatlanul sok.”

„Engem az zavar, hogy már volt olyan, hogy a tanár nem abban az időben küldött feladatot, mint amikor óránk lett volna.”

„Sajnos egyes tanárok azt gondolják, hogy ez az időszak remek alkalom arra, hogy behozzák a diákokkal a tananyagbeli lemaradásokat az előírt tantervhez képest. Egyszerű dolguk van, hiszen vagy feladnak több leckét a tankönyvben, a hozzájuk tartozó feladatokkal, vagy átküldenek különböző tanulássegítő oldalakat (pl. mateking.hu, zanzatv.hu, amik elmagyarázzák videóban a tananyagot), amikhez szintén sok feladatot adnak fel gyakorlásként. Persze tisztelet a kivételnek (ők leginkább a nyelvtanárok), akik színes, kreatív, önfejlesztő feladatokat találnak ki és adnak fel nekünk megfelelő mennyiségben.”

„Kevesebb anyagot küldjenek, több játékos feladatot és kevesebb beadandót.”

Mindentől függetlenül a diákok nagyon respektálják az erőfeszítéseket, hiszen a kérdésre, hogy „Szerinted az iskolád megfelelően kezeli ezt a szituációt?” a válaszolók mindegyike azt válaszolta, hogy igen.

Most már látják szerintem, mire gondolok. Ezek szerintem nem a tanárok hibái, a problémák az idő és az infrastruktúra hiányából következnek. Nagyon sokan a tanárokat hibáztatják, de ők is a legjobbat szeretnék, és mindenki próbálja a legtöbbet kihozni ebből a rendkívüli szituációból. Valakinek jobban, valakinek kevésbé sikerül. Akik nincsenek benne az oktatási rendszerben, valószínűleg nehéz elképzelniük magukat a tanárok és a diákok helyébe, szerintem pont ezért nem a politikusoknak kéne dönteniük a tanárok és a gyerekek sorsáról. Ők már rég nem léptek be az iskola kapuján. És véleményem szerint lehetett volna egy pár hetes szünetet adni, hogy az iskoláknak legyen ideje kidolgozni a rendszert, és nem azt elvárni, hogy ez az egész az egyik napról a másikra működjön. A tanárokat kellőképpen fel kellett volna készíteni, hiszen az iskolák többségének nincsen meg az infrastruktúrája ahhoz, hogy egy ilyen típusú oktatást kivitelezzen. De most már (reményeim szerint hamarosan) minden iskola közeledik afelé, hogy kidolgozza a megfelelő módszereket.

De nézzük a dolgok jó oldalát is. Azzal, hogy a kormányzat nem iskolaszünetet rendelt el, nem kell majd nyáron iskolába járnunk, és legalább ezt a sok tudást, amit a távoktatásról összeszedtünk, a következő tanévben talán a rendes oktatási rendszerbe is beleépíthetjük. A gyerekek megtalálják ebben is, mint minden másban a jót, például ezek egy gyerek szemében elég csábítóak:

• Nem kell olyan korán felkelni
• Akár pizsamában is tanulhatsz
• Bármikor ehetsz óra közben
• Nem kell a dugóban ülni

A pizsamás dologról csak annyit, hogy egy pár nap alatt úgyis megunod, és jó felöltözni, megadni a rutinját, mert a hétköznapok elég könnyen összefolytatnak a hétvégével, ami egy elég fura dolog. Én most tapasztalom életemben először, hogy nem várom annyira a hétvégéket. De ahhoz, hogy azok is el tudják képzelni, milyen egy nap a távoktatásban, akiknek esetleg nincs közeli kapcsolatuk egy diákkal, Lilla elmeséli, hogy hogyan zajlik egy napja:

„Szerencsére nekem a suli most nem 8-kor, hanem 9-kor kezdődik. Ez nekem azért jó, mert eddig 6:30-kor keltem, most meg akár két órával is tovább aludhatok. Amikor felkelek, még kicsit fetrengek az ágyban, majd pedig elmegyek reggelizni. Ez is egy jó dolog, hiszen eddig zombikként reggeliztünk, most pedig nyugodtabban indítom a reggeleket. Az első órám keddenként töri, pont ez az óra, ami kicsit bonyolultabb, mert itt 3 alkalmazást is használunk: Zoomot a beszélgetéshez, Google Drive-on töltjük fel a házit, mozaWeben pedig feladatokat kapunk. Ezek az órák érdekesebbek lettek, mert több filmet nézünk és alaposabb képet kapunk az anyagról.

Egy 15 perces szünet után felhív minket a termtud tanárunk, és ezen az órán is ugyanazokat az applikációkat vesszük igénybe. Majd pedig a matekóra következik. Ezután van egy 60 perces szünetünk. Ebben a szünetben szoktam ebédelni. Utána össze kell pakolnom a hálószoba melletti szobát, hogy elférjek a következő óráimhoz, ez ugyanis balett. A balettórák úgy szoktak folyni, hogy a telefonomat nekitámasztom a falnak, én pedig a tanár utasításait követem, aki a zenét is bejátssza nekünk. Viszont sokszor túlterhelődik a rendszer, és egy idő után kidob a videóhívásból. Ezután akár több tíz percbe is beletelik, hogy visszakapcsolódjak. Ezután az óra után technikaóra következik. A tanár nem hív fel minket, hanem csak elküldi a feladatot. Például tavaszi virágokat kell rajzolni, majd pedig feltölteni a Google Drive-ba. Ezzel vége is van egy átlagos távoktatási napomnak.”

Remélem, most már maguk is kicsit jobban megértik, hogy milyen egy nap a távoktatásban, és hogy mekkora fejtörést okoz az összes iskolának szerte Magyarországon.

És szerintem biztonsággal mondhatjuk, hogyha az iskoláknak adnak felkészülési időt és digitális tananyagot, az egész dolog kicsit jobban működött volna. Hiszen jelenlegi helyzet szerint még sok iskolában hosszú út áll előttünk.

Weiszbart Bálint (AKG, 7. évf.)

LIKE - értesülj az új cikkekről!