Ki szeretnél mozdulni otthonról, de nem tudod mibe vágj bele? Itt egy elképesztően jó sport, ami nemcsak a fizikális, de a szellemi képességeidet is magasabb szintekre emelheti. Amikor valaki meghallja azt a szót, hogy tájfutás egyszerre több dolog is felmerülhet benne, ami nem is véletlen, hiszen a tájfutás nem csak a futásról szól, hanem a tájékozódásról is. Még ezek után is elgondolkodhatnak azon az emberek, hogy ez a két dolog hogyan is működhet egyben.
A tájfutás egy olyan sport, ahol – nevéből is adódóan – fut az ember, akár erődben, tisztáson, hegyekben, bozótosban és mostanában már egyre gyakrabban a városokban is. A futás mellett a tájékozódáson is hatalmas hangsúly van – egy adott utat kell befutni egy térkép segítségével. A térképen ellenőrző pontok vannak feltüntetve, és a cél az, hogy minden pontot megtalálj és igyekezz az egész utat minél gyorsabban megtenni. A pontok közötti utat olyan útvonalon teheted meg, ahogyan szeretnéd, az nincsen megszabva. Az ellenőrző pontokat egy úgynevezett „dugókával” kell leellenőrizni. A dugóka egy olyan ujjra húzható kisebb tárgy, amit ha az ellenőrző pontokba beledugsz, akkor a rendszerben látható lesz, hogy te jártál annál a pontnál. Az ellenőrző pontok (helyszíntől függően) legtöbbször fákra, oszlopokra, bokrokra vagy más hétköznapi dologra vannak rárakva, és egy jól észrevehető bója jelöli azt, hogy ott található egy pont.
A tájfutást többféleképpen is lehet művelni. Vannak, akik egy egyesülethez csatlakoznak, és ezt sportolják heti rendszerességgel, utána pedig versenyekre járnak. Emellett vannak azok a tájfutók, akik hobbiszinten, szabadidejükben mennek el tájfutni, és nem tartoznak semmilyen egyesülethez. Én az utóbbi kategóriába tartozom. Nem vagyok egyesületben és nem is a tájfutás a rendszeres sportom. Azért szoktam elmenni tájfutni hétvégénként, mert élvezem, és mert nagyon hasznos és jó időtöltés a szabadidőmben.
A tájfutás azért különbözik annyi másik sporttól, mert nemcsak a fizikális képességeket teszi próbára, hanem a szellemi koncentrációt is. Sokszor fordul elő az, hogy felfele vagy nehezen járható terepen kell futni, ez adja igazán a fizikális kihívás részét. Emellett pedig az is többször előfordulhat, hogy jobban el van dugva egy adott ellenőrző pont, és több időbe telik megtalálni. Olyankor minden egyes apró részletet meg kell nézni a térképen, és aszerint kell eligazodni. Például van-e a közelében valamilyen árok, van-e nagyobb emelkedési szint, milyen a növényzet. Ezek és még sok más információ mind fel vannak tüntetve az aprólékosan kidolgozott térképen. Ha ezeket jól megvizsgáljuk, már könnyebben rábukkanhatunk az általunk keresett pontra, és már futhatunk is a következőhöz.
Én csak ajánlani tudom a tájfutást. Ha valaki nem egyesületben, sportolóként szeretné csinálni, az is könnyen megoldható. Tökéletes program egy tavaszi hétvégére az egész családnak. Mivel mindig több útvonal lehetőség van, így az igazán kicsiktől a profi versenyzőkig mindenki egyszerre tudja élvezni a futást. Ráadásul, ha igazán fiatal gyerekkel megy valaki tájfutni, akkor azt is lehet csinálni, hogy játékosan és inkább sétálva járják be a kijelölt utat. Mindezek mellett egyaránt megmozgatja a testünket és az agyunkat is, és végül, de nem utolsó sorban egy csodálatos időtöltés a természetben.
Gáspár Ilona (AKG, 9. évf.)
LIKE - értesülj az új cikkekről!
