Tornóczky Anita hazánk egyik legismertebb állatvédője, nem mellékesen az Országos Állatvédőrség Alapítvány elnöke. Szívügye ez a téma, ezúttal is keményen fogalmaz.

Szubjektív: Neked mi a feladatod?

Tornóczky Anita: Hivatalosan az Országos Állatvédőrség Alapítvány elnöke vagyok. Mi alapvetően csak állatkínzásos ügyekkel foglalkozunk.

Szubjektív: Mi számít ma Magyarországon állatbántalmazásnak?

T.A.: Az az állatkínzás, ami alkalmas arra, hogy maradandó egészségkárosodást vagy pusztulást okozzon. Ez vonatkozik haszonállatokra és társállatokra egyaránt.

Szubjektív: Mit értünk haszonállaton és társállaton?

T.A.: Társállatoknak nevezzük azokat az állatokat, akikkel együtt élünk, ilyen például a kutya vagy a macska, haszonállat pedig például az, amit megeszünk, mondjuk a tyúk vagy a tehén.

Szubjektív: Ha már kutya vagy macska – állatkínzásnak számít az is, ha elhanyagoljuk kedvencünket?

T.A.: Igen, állatkínzásnak nemcsak az számít, ha valami rosszat teszünk, hanem az is, ha elmulasztunk valamit, ami miatt olyasmi történik, hogy az állat elpusztul vagy maradandó károsodást szenved. Például az is bűncselekménynek számít, ha hosszú ideig nem vágjuk le a lovunk körmét, ami így begyullad, fájdalmat okoz neki. Tehát az állatkínzáshoz nem kell feltétlenül rossz szándék, elég a hanyagság, feledékenység, nemtörődömség.

Szubjektív: Egy légy lecsapása is állatkínzásnak számít?

T.A.: Nem, mivel az állatvédelmi törvény kizárólag gerinces állatokra vonatkozik. A jogszabály különbséget tesz társállat és haszonállat között is, bár manapság eléggé összemosódnak ezek a fogalmak, hiszen többen nemcsak élelmezés céljából tartanak például malacokat, hanem házi kedvencként is.

Szubjektív: Mi volt a legdurvább helyzet, amivel valaha találkoztál?

T.A.: Nagyon sok durva eset volt, de ami leginkább megérintett, amikor karácsony este Ajkára mentünk, a sintértelepre, mert volt ott egy nagyon beteg német juhászkutya. Rendőrséggel kinyittattuk az első kennelt, és ott feküdt egy halott németjuhász. Kinyitottuk a másodikat, és ott is egy halott németjuhász. Nem mellékesen, a sintér aznap reggel megetette a halott kutyákat, csak azért, hogy demonstrálni tudja, hogy ellátta az állatokat. Ez a történet azért érintett meg igazán, mert akkor nekem is volt egy németjuhászom, aki beteg volt.

Egy másik durva eset, amiről az RTL Klub Fókusz című műsora is beszámolt, ez volt: Mátészalkán, a jegyző megbízásából egy illegális sintértelepet számoltuk fel, és ott a sintér lánya hasba rúgott, miközben vittem ki az egyik beteg kutyát. Tehát vannak ilyen esetek, amikor az elkövető akár a tettlegességig is elmegy.

Szubjektív: Ha megölünk egy állatot, az is állatkínzásnak minősül?

T.A.: Az állat életét lehet jogszerűen is kioltani, például vágóhídon vagy sintértelepen, illetve akkor is, ha máshogy nem elhárítható a veszély, amit okoz.

Magyarországon az első letöltendő börtönbüntetést azért kapta egy férfi, mert leszúrt egy lovat. Ebben az esetben azt is vizsgálta a bíró, hogy mennyit szenvedett az állat, illetve az indítékot is, mert a ló lehet vágóállat is. De előfordult az is, hogy egy kisgyereket megharapott a saját kutyája, mire az anyukája mérgesen ki akarta dobni a kutyát a szobából. Csakhogy nyitva volt az ablak, és véletlenül az ablakon dobta ki, az emeletről. Szegény kutya azonnal elpusztult, de a nőt felmentették, mert a bíróság szerint csak a veszélyt próbálta elhárítani. Vagyis mindig a szándékot vizsgálják, hogy mi volt a motiváció.

Szubjektív: Egy korábbi interjúban azt nyilatkoztad, hogy minden sorozatgyilkos állatkínzással kezdte. Miért gondolod így?

T.A.: Amerikában vannak erre tanulmányok. Nemcsak bizonyos hányaduk, hanem az összes ismert sorozatgyilkos fiatal korában úgy kezdte, hogy állatokat kínzott. Amikor elkészítik a profiljukat, jellemrajzukat, abban nem azt a kérdést teszik fel, hogy kínoztak-e állatot, hanem azt, hogy hány éves korukban kezdték. Minden sorozatgyilkosnak volt egy olyan momentum az életében, amikor kvázi elkezdett gyakorolni, ez pedig az állatkínzás volt.

Szubjektív: Összefüggésben van az állat- és a gyermekbántalmazás?

T.A.: Sajnos igen. Kimutatások szerint a családon belüli erőszak lecsapódik az állatokon: ha apu bántja anyut, akkor anyu bántja a gyereket, ő pedig az állatot.

Szubjektív: Sintérek léteznek még? Hogyan fogják be az állatokat?

T.A.: Előkelő jogi nyelvezettel most már gyepmesternek hívjuk őket. Most várjuk az új jogszabályt, mert eddig sajnos eléggé hanyagul kezelték ezt a területet, és ezt rengetegen kihasználták. Ezt lehet szépen is csinálni. Vannak olyan menhelyek, ahol ők látják el a napi teendőket is. De Kelet-Magyarországon volt olyan ügyünk is, ahol a sintér egy biciklivel ment befogni a kutyákat, és felgumipókozta a kutyákat a bicikli hátuljára. Rengeteg a jogszabályi hézag, és van, aki ezt üzletnek tekinti. Sok helyen kínozzák a kutyákat, és nem szabályszerűen járnak el helyhiány esetén. Ha bármi miatt (betegség, helyhiány, agresszió) el kell altatni egy kutyát, akkor az a szabályos, ha két injekciót kap. Az elsőtől elalszik az állat, a második pedig álmában megállítja a szívét. A spórolós verziója ennek az, hogy szíven szúrják a második injekcióval, megállítják úgy a szívét, hogy vagy sikerül vagy nem, ami nyilván borzasztó fájdalommal jár. Nagyon sok „kreatív” megoldás van az állatok életének kioltására, amivel a kegyetlen sintér pénzt spórol. Tehát valahol állatvédők és egy működő menhely látja el ezt a tevékenységet, és van, ahol engedély nélküli telepen sínylődnek az állatok. Nyilván mi azon vagyunk, hogy ez változzék. Nálunk mindenki bejelentheti azt, hogy hol, mit tapasztal. Mi, állatvédők próbáljuk az adatokat összefésülni, úgy, hogy a hatóság számára is világos legyen, hogy hol folyik ilyen jellegű tevékenység és milyen keretek között. Fontos, hogy ezeket tudják ellenőrizni, és ha ezt valahol nem csinálják jól, akkor tudják szankcionálni, büntetni és kötelezni a szervezetet a javításra.

Szubjektív: Mit tehetünk, kihez fordulhatunk, ha azt látjuk, hogy bántalmaznak egy állatot?

T.A.: Minden esetben a rendőrséget kell értesíteni. Az sem árt, ha fényképes vagy videós bizonyítékot készítünk az állatkínzásról.

Hajdú Noémi (AKG, 7. évf.)

LIKE - értesülj az új cikkekről!