Mint motorsport és Forma-1 rajongó, azt hiszem, szinte minden ezzel kapcsolatos felkapott filmet láttam, némelyiket már többször is. De azt kell hogy mondjam, hogy ezek közül egyik sem közelíti meg a Hajsza a győzelemért (Rush) című film minőségét. Ebben a filmben ugyanis minden apró részlet tökéletes. A színészektől kezdve a zenén át a történet újraalkotásáig mindenbe annyi energiát fektettek, hogy a végén, mikor minden összeállt, egy kiemelkedő filmet mutathassanak be a világnak. És ez határozottan sikerült is nekik.
A film két híres Forma-1-es pilóta, James Hunt és Niki Lauda párharcáról szól, vagyis minden idők egyik legizgalmasabb világbajnoki küzdelméről. Hunt (1947-1993) egy brit pilóta volt, aki határozottan nem a komolyságáról, annál inkább rengeteg bulizásáról, igazi nőcsábász mivoltáról volt híres, korántsem sem vette annyira komolyan a Forma-1-et vagy az életet, mint Lauda. Niki Lauda (1949-2019) volt minden idők egyik legfelkészültebb és legtehetségesebb pilótája. Soha senki nem tett bele annyit az autója fejlesztésébe, mint ő. Nem egyszer fordult elő, hogy egész éjszaka a szerelőkkel volt, és dolgoztak, fejlesztettek. Hunt inkább ráhagyta a munkát másokra. Viszont Hunt volt a közkedveltebb, humorával és pozitív kisugárzásával mindenki kedvence volt, jó volt a közelében lenni. Niki komor volt, nem viccelődött soha, és nyers stílusa miatt kevesen kedvelték. Ez az ellentét, a kétféle habitus igazán jól érzékelhető a filmben. Szórakoztató szócsatáik vannak az első perctől az utolsóig, melyek tanulságosak is egyben. Nagyon szerettem, hogy akármennyire is rivalizáltak egymással és egy kanál vízben fojtották volna meg a másikat, végtelenül tisztelték egymást és kiálltak a másikért.
A szereposztás szerintem tökéletes volt. James Huntot Chris Hemsworth alakítja, akinek eddig nem volt ehhez hasonló szerepe, leginkább Thor szerepében volt ismerős, szuperhősös filmekből. Viszont ez egyáltalán nem látszott a játékán, nagyon jól adta James Hunt személyiségét, csakhogy ő nem tudott tanácsot kérni Hunttól, aki 1993-ban elhunyt. Régi felvételekből és történetekből tudott csak belelátni Hunt személyiségébe, ezek alapján tudta megidézni a pilótát. Szerencsésebb helyzetben volt a Niki Laudát alakító Daniel Brühl, akinek Niki rengeteget segített. Danielnek nagyon stresszes volt az első találkozás, mert előtte nem tudta, hogy Lauda hogyan fog viszonyulni hozzá, de sikerült elnyernie a bizalmát, így rengeteg segítséget és jó tanácsot kapott. Niki Lauda teljesen meg volt elégedve a végeredménnyel és Daniel játékával.
Fontos megemlítenem a film zenéjét, amit nem más szerzett, mint Hans Zimmer. Szerintem ő az egyik legtehetségesebb filmzeneszerző, neki köszönhetjük a Gladiátor, a Batman: Sötét lovag, az Oroszlánkirály vagy például az Interstellar zenéit is. Végig nagyon jól tükrözi a hangulatot a zene, de a legnagyobb hatása a film leghíresebb részénél, az utolsó verseny alatt volt. Minden egyes alkalommal a hideg rázott ki, mikor felcsendültek az első taktusok, és a versenyzők feszülten várták a rajtot.
A 70-es években teljesen más volt ez a sport, mint napjainkban. Sokkal nagyobb volt a kockázat, és több volt a baleset is, sajnos sok esetben akár halálos kimenetelű is. Éppen ezért minden versenyen végig nagy volt a feszültség, hogy bármikor történhet valami katasztrófa, és ezt az érzést nagyon jól rekonstruálták az alkotók. Az aggodalom jogos volt, ugyanis 1976-ban Niki Lauda életveszélyes balesetet szenvedett, kis híján halálra égett. Ez volt a film egyik kulcsjelenete. Nem lehetett tudni pontosan, hogy túléli-e a balesetet, de alig hat hét után már vissza is tért a versenyzéshez. Lauda a harcát az életbenmaradásért nagyon izgalmas és kreatív képsorokkal mutatták be, engem ezek a részek érintettek meg a legjobban.
Néha eredeti felvételeket is vágtak a jelenetek közé, de természetesen csak olyan helyekre, ahol észrevehetetlen volt a különbség, mint például egy versenyrajtnál, ami fölülnézetből volt csak bemutatva, és csak az autók látszódtak, illetve a pálya. Viszont ebből is látszik, hogy olyan pontossággal utánozták le a 70-es évek versenyeit, hogy fel sem tűnik, ha valamelyik képkocka 40 évvel korábban készült. A versenyautók működésének technikai részleteibe annyira nem mentek bele, véleményem szerint azért, hogy mindenki által élvezhető legyek a film, hisz akik nem követik a Forma-1-et, számukra ez unalmas lehet.
Nem szabad elfelejteni, hogy a film műfaja dráma, és Hollywoodban szeretnek túlozni, színezni, átírni az alkotók. De meglepő módon ennek a filmnek a 80 százaléka valóban megtörtént, és pontosan úgy, ahogy az a filmben van – hála Niki Lauda közreműködésének. Ez nagyon magas arány, és igazán meglepett engem, mikor ezt először hallottam. Ebben is nagyon különleges ez a film, mert tényleg a valóságot szerette volna megjeleníteni, hogy megismerjük a két pilóta nagyon izgalmas történetét.
Végezetül, én azt gondolom, hogy a film minden korosztálynak érdekes és szórakoztató lehet, függetlenül attól, hogy az illető érdeklődik-e a motorsport iránt vagy sem. Én először 12 évesen láttam a filmet, amikor még egyáltalán nem érdeklődtem az autók iránt, de mégis annyira tetszett, hogy aznap még háromszor megnéztem. És én nem vagyok kivétel, rengeteg ember volt ugyanezen a véleményen. Mindenkinek ajánlom!
Cziner Alexandra (AKG, 11. évf.)
Hajsza a győzelemért (Rush, 2013, 123′)
Rendezte: Ron Howard
Szereplők: Daniel Brühl, Chris Hemsworth, Olivia Wilde
LIKE - értesülj az új cikkekről!
