Idén új AKG-sként vettem részt az Ebibálon, a hetedikesek beavató bálján. Délután ötkor kezdődött az első program, a szervező 10.-esek véletlenszerűen osztottak be fiú-lány párokat a tánchoz.

Sok fiú (és gondolom lány is, csak arról nem tudok) nagyon tartott attól, hogy olyan párt kap, akit nem bír, de végül csak egy fotó erejéig voltak együtt. Mondjuk ez nagyon megérte, mert nagyon sok vicces fotó született. És mivel nem csináltunk a nyitótáborban közös képet, egy gyors klikk erejéig beállt az egész évfolyam is a kamera elé. 

Ezek után összeálltunk a négy tábori csapatba, a farokhúzogatós játékra. A név félreérthető lehet, pedig a játék csak a rókafogó csapatos változata. Minden gyerek betesz egy madzagot a gatyájába, a másik csapatnak pedig azt kell kihúznia. A játék végén a legtöbb farkat begyűjtő társaság nyer.

Elég szuper volt a játék, viszont elég fülledt volt bent, így én eléggé beleizzadtam az ingembe, ami nem olyan szerencsés, ha még egy csomó program van hátra. A játék után ittunk egyet, viszont nem volt sok idő pihenni, mert a következő program akkor már kezdődött is. Olyan feladatokat kellett végrehajtani, mint például a tejszínhabból szájjal gumicukor keresés, vagy egy kötélről való sportszelet evés – csak szájjal –, de szerintem az egyik legdurvább kihívás a nutellás paprika időre elfogyasztása volt, amitől az egyik gyerek még hányt is. Nekem ez a program egy kicsit időkitöltőnek tűnt, de ettől még csomószor vicces is volt.

Tánc előtt még megnéztük a nyitótáborról készült videót, amit az iskola filmes csapata csinált. A 25 perces kisfilmet az évfolyam kitörő szeretettel fogadta. Senki sem maradt ki belőle, és mindig lehetett hallani egy kis kuncogást, amikor valaki saját magát vagy egy barátját látta vissza a vetítővásznon. Talán egy kicsit hosszúra sikeredett, de sikerült teljesen átadnia a nyitótábor hangulatát. A film után kicsit kótyagosan indultunk el a bálba vagy a diszkóba – pontosan nem is tudom, minek nevezzem. A zenét az egyik táborszervező, DJ Magács keverte, aki főleg csak elektronikus zenét rakott be. A hangulat nagyon jó volt, viszont sokan nem tudtak felszabadulni, és a terem szélén csak visszafogottan mozogtak vagy kimentek és beszélgettek. Bent viszont a fények és a füst is nagyon a helyén volt

Az alapszínes és váltakozó világításon kívül stroboszkóp is volt, amitől úgy lehetett érezni, mintha csak külön-külön képkockákat látnék. Sok-sok elektromos zene után a DJ betett egy lassú számot, amin nem a tervezett kiosztott párral, hanem egy általad választott párral kellett táncolnod. Ezzel az egyetlen probléma az volt, hogy legtöbb esetben a fiú nem ment oda a lányhoz, a lány pedig a fiúhoz, akárhogy is, fiúk fiúkkal, lányok lányokkal lassúztak. De voltak vegyes párok is, szóval nem volt egy óriási probléma.

A buli vége után még póniztunk egyet (AKG-s játék, szinte már hagyomány), és az emberek elkezdtek hazamenni. Én és még két fiú legalább még egy óráig maradtunk, mivel az egyik gyerek apja vitt haza minket, csak nem érkezett meg. Végül is megérte a várakozást, mert megnézhettük a táborszervezőinket leamortizálódni, és megtudhattuk, hogyha végre hazamennénk, ők is elmehetnének együtt megünnepelni ezt a csodaszép estét, aminek még közel sem volt vége.

Makay Dániel (AKG, 7. évf.)

Fotóalbum: Szalay Márton

LIKE - értesülj az új cikkekről!