Sok ember hallott már a júniusban megszavazott „homofóbtörvényről”, ami a homoszexualitás népszerűsítését tiltja a 18 éven aluliak körében. Sok ember lázongott emiatt, tízezrek tüntettek a törvény ellen, ami végül elfogadásra került. Bár a biztosítékot sok embernél nem is az verte ki, hogy nem mutathatják homoszexualitást a médiában, hanem az, hogy a melegséget összemosták a pedofíliával. Nézzük hát, hogyan sikerült a kormánynak az a terve, hogy a gyerekek ne találkozzanak homoszexualitással.
Mivel igen sok ember, köztük nagyon sok tinédzser látta a Modern Familyt, a Friendset vagy a Sherclock sorozatot (csak hogy a híresebbeket említsem), amiben megjelenik a saját nemhez vonzódás, ez a réteg már „kiesett” ebből az egészből, hiszen ők már úgyis tudnak erről, nem lehet még jobban kimosni az agyukat. Ebből következik, hogy akkor a kisebbeknek nem szabad ezt bemutatni. Na igen, de a kicsik még nem döntésképesek, amit látnak, azt mondanak. Itt jönnek képbe a szülők, akik miatt pár másodperces reklámblokkokat adnak le a TV-ben, akik miatt ki vannak plakátolva a városban rövid mondatok, kis emojikkal együtt. Szerintem mindenki tudja, miről beszélek, nincs olyan ember, aki ne látott volna ilyet az országban. Ezekkel a reklámokkal több probléma is van. Az első, az nem más, mint az emojik. A különböző hangulatokat ábrázoló arcokat az elején még modernnek is gondolná az ember, jé, már ők is használnak emojit. De ha belegondolunk, akkor rájövünk, hogy ez miféle manipuláció. Ha látom a mérges emojit, akarva-akaratlanul olyan hangnemben gondolkodok majd arra a mondatra, ami oda van írva. Így, amikor arra a témára gondolok, hamis érzelmek is keringeni fognak a fejemben, a saját gondolataimon kívül. Ez van a szexuális propagandás plakáttal is. Ott van a mérges emoji, és ott van a szöveg: „Félti a gyermekét a szexuális propagandától?” – áll a plakáton.
Minden szülő, akit érint ez a téma, maga dönti el, hogy erre igennel vagy nemmel válaszol. Ez magánügy, a szülők megbeszélik, hogyan szeretnék nevelni a gyereküket, és ez csak az ő dolguk, nem kell, hogy lássák azok, akik nem érintettek ebben. DE ezt mindenhol látni. Látod az utcán a feliratot, amit elolvas az elsős. Látod a YouTube-on, ahol a kisgyerek nézi a hercegnős mesét, és látod a tévében, a gyerekcsatornákon, amit csak gyerekek néznek. Csak abban reménykedhetnek a csatornák, hogy a felnőtt ott van a gyerek mellett, és látja ő is a reklámot, hiszen ő a potenciális vevő. Amíg mi nézzük a reklámot, addig a gyerek is nézi, és gyűjti be az infókat. És ha vannak kisgyerekek az ismerettségi körünkben, akkor tudjuk róluk, hogy amit hallanak, azt ki is mondják. Ha pedig nem tudják, hogy mit jelent, akkor is mondogatják, csak közben kérdeznek is. Erről egy konkrét történetet is hallottam egy barátnőmtől, aki éppen egy gyerekbulin volt, és nézték a mesét, amikor megjelent a társadalmi célú reklám. Utána 10 kisgyerek kérdezte az ott levő nagyobbaktól, hogy mi az a szexuális propaganda. Erre pedig mit tudtak válaszolni? Nem sokat. Próbálták terelni a témát, a gyerekek pedig nem tudják a választ, csak az oldalukat fúrja ez a kérdés. Ezzel már sikerült elérni azt, hogy a kisgyerekek is tudjanak erről az egészről, pedig nem is érdekelné őket, hogyha nem látnák vagy hallanák a kifejezést. Hiszen a kisgyerekeknek nincsen semmifajta előítéletük, mert figyelik a világot. Azt mondják, amit hallanak. Sokan mondják, hogy ez a törvény jó, és tényleg rosszat tenne a gyerekeknek, hogyha a kicsik melegházasságot vagy homoszexualitást látnának. De miért tesz nekik rosszat? Én több embert ismerek, akik kiskoruktól kezdve látták a homoszexualitást, akár családon, akár barátokon keresztül. És lett valami bajuk? Az ég egy adta világon semmi. Mert nem érdekelte őket, csak elfogadták. Mert ez az emberi norma.
Élni és élni hagyni.
Varga Adél (AKG, 8. évf.)
címlapkép: hvg.hu
LIKE - értesülj az új cikkekről!
