Olyan 13-14 éves gyerekeket kérdeztem meg az első ideális randiról, akiknek még nem volt első randija. Szóval az általuk elmondottak inkább csak elképzelések vagy vágyak. Kilenc lánynak és nyolc fiúnak tettem fel ugyanazokat a kérdéseket. Mint később ki is derült, ezekre nem kaptunk feltűnően különböző válaszokat. Természetesen voltak eltérések, de egészen összeegyeztethető a két nem gondolkodásmódja.

Lányok véleménye:

A randi úgy jöjjön létre, hogy a fiú kezdeményez. Ezt olyan három-négy hét ismeretség után tegye meg. Az is fontos, hogy ezt hogyan teszi. Mindenki azt mondta, hogyha van rá lehetőség, akkor személyesen hívja meg a lányt. A randevú helyszínére rengeteg különböző ötletet kaptam, de volt három dolog, ami mindegyikben megjelent. Egyrészt semmiképp se legyen mozi, hanem inkább valami olyan hely, ahol jól lehet beszélgetni. Abban is sokan egyetértettek, hogy a hely, amit választanak, mindkét fél részére élvezhető legyen. És végül az is közös vélemény volt, hogy ne legyen nagyon elegáns a hely. Ha már meghívott egy randira a fiú, akkor legyen is jelen rajta, ne viselkedjen flegmán, lekezelően. Ügyeljen, hogy ne legyen kínos csönd. A következő kérdésem a randi végével kapcsolatos elvárás volt. Erre is sok hasonló választ kaptam. Az egyik fele a lányoknak azt mondta, hogy a randi zárulhat öleléssel, esetleg egy puszival. A másik fele pedig azt, hogy jó érzésekkel, és ha úgy jön ki, akkor egy következő randi megszervezésével. Plusz kérdésnek azt is feltettem, hogy randiznának-e osztálytársukkal. Erre eléggé egyöntetű választ kaptam: igen. Egyvalaki azonban még hozzátette azt is, hogy csak akkor, ha nagyon tetszik neki.

Fiúk véleménye:

A lányokkal megegyezően a fiúk is azt válaszolták, hogy a fiúnak kell kezdeményeznie, de az se gond, ha ezt a lány teszi. A fiúktól már többféle választ is kaptam arra, hogy ezt mennyi idő után lehet megtenni. Mondtak egy hónapot, egy napot, és olyat is, hogy mindegy, nincs meghatározható idő erre. A fiúk is mind azt mondták, hogy az erre való meghívás ne online, hanem személyesen történjen. Az első randi helyére tőlük már érkeztek konkrét ötletek is, mint például: egy olasz pizzázó vagy a Kopaszi-gát. Amit ők is kiemeltek, az az, hogy ne mozi legyen, hanem egy olyan hely, ahol többet lehet megtudni a másikról. Azzal ők is egyetértettek, hogy nem kell, hogy elegáns legyen a hely, szóval szerintük lehet akar egy park is. A randi főszabályaival kapcsolatban is mondtak sok érdekes dolgot. Köztük volt az, hogy ne legyen „toxic” a lány, értse az iróniát és ő is alkalmazza. Ezeken kívül még az is elhangzott, hogy ne legyen rossz a zenei ízlése, ez persze megint mindenkinek mást jelent. A randi végét illető elvárások se nagyon tértek el a lányok vágyaitól. Ugyanúgy elhangzott az, hogy egy öleléssel és jó érzéssel. Ezek mellett még olyan választ is kaptam, hogy nincs semmilyen elvárás. Természetesen nekik is feltettem azt a kérdést, hogy elhívnának-e egy osztálytársukat. Itt már több eltérés volt. A megkérdezett fiúk egyike úgy válaszolt, hogy: „házinyúlra nem lövünk”. Ezzel nem igazán értett egyet a többi alany. Hatan szimplán csak azt válaszolták, hogy igen, egy fiú pedig azt, hogy osztálytársat nem.

Ezekből a válaszokból az látszódik, hogy a fiúk és a lányok elvárásai nem annyira eltérőek, van esély tehát arra, hogy az első randevúk nem feltétlenül csalódottsággal fejeződnek be. Nyilván ezt nem lehet megjósolni, de jó tudni, hogy az első randiról nagyjából ugyanaz az elgondolásuk.

Tarr Luca (AKG, 8. évf.)

LIKE - értesülj az új cikkekről!