Olyan ez, mint két különböző világ közötti választás, ahol mindkét univerzumnak megvannak a saját varázslatos pillanatai, és emellett megvannak a buktatói is. Én ebben a rövid cikkben megpróbálom bemutatni mindkét világ pozitív és negatív oldalát is.
A társasjátékok mellett az szól, hogy nincs annál jobb, mint amikor a barátok és a családtagok együtt ülnek le az asztalhoz, és együtt élvezik a játék adta izgalmakat. Ehhez jön még, hogy a kooperatív társasjátékok, mint például a Pandemic vagy a Forbidden Island, ahol a játékosoknak együtt kell működniük a közös cél érdekében, különleges élményt is nyújtanak. Az ilyen pillanatok a személyes kapcsolatok erősítését szolgálják, ami egy olyan virtuális világban, mint amiben most élünk, kifejezetten értékes.
Ugyanakkor a társasjátékoknak is megvannak a maguk buktatói. A szabályok megértése sokszor időigényes, és olykor nehézségekbe ütközhetünk a megfelelő játékostársak kiválasztásakor vagy egy hosszabb játékmaratonba kezdéskor. A mai rohanó világban egy-egy hosszabb játékestre időt szakítani nagy kihívást jelent.
A videójátékok csábító világa viszont a gyorsaság és az egyszerűség révén ad egyedi élményeket. Az interaktív történetek, a lenyűgöző grafikák és a globális online közösségek révén egy olyan univerzumba kerülünk, aminek csak a képzeletünk szab határt. Az online multiplayer játékok különleges kapcsolatokat teremtenek, hiszen a játékosok együttműködnek és versengenek, és a virtuális térben kialakult közösség ugyancsak összetartó lehet.
Azonban a digitális játékoknak és közösségüknek is megvannak a maguk hátrányai. Ennek egyik példája a toxikusság. Ez általában akkor jelenik meg, amikor a játékosok között feszültség alakul ki, és emiatt egymást szidják és hibáztatják egy-egy hibáért. Ez sajnos akarva-akaratlanul becsempészi magát szinte minden játékba és közösségbe, és ezzel befolyásolja a játékélményt és a játékosok közötti kapcsolatokat. Ezenkívül a valós kapcsolatok hiánya és az elszigetelődés miatt szoros kapcsolatok helyett virtuális barátságok alakulhatnak ki, ezek legfőképpen csak az egymással játszásra terjed ki, és emiatt, ha nincsen közös játék, akkor a barátság is nagyon hamar megszűnik.
És most engedd meg kedves olvasó, hogy egy kitalált történettel eldöntsük a vitát. Képzeld el, hogy egy hűvös őszi este van, ahol a barátok összegyűlnek egy otthoni társasjáték-maratonra. Az asztal körül ülve nevetés és izgalom tölti be a szobát, ahogy mindenki a legjobb stratégiát próbálja megtalálni vagy éppen csak a világ történéseiről beszélnek. Egy másik alkalommal pedig képzeld el, ahogy egy videójáték világában csodálkozol, és úgy éled át, mint egy jó könyvet vagy egy filmet. De itt még egy új barátot is találsz, egy olyat, aki élteted végéig a barátod lesz, és a játék nélkül soha nem ismerted volna meg.
A végső döntés a te kezedben van. De le kell szögeznem, ahogy azt a cikk elején is említettem, itt nincs egyértelmű győztes vagy vesztes, csak a szórakozás és a kapcsolatok építése a tét. Számomra mindkét világban rejlik valami különleges és lebilincselő, és a döntés csupán attól függ, milyen hangulatban vagyok. Összességében, a szórakozásnak ez a két lehetséges útja csak azt bizonyítja, hogy nincs egyetlen helyes válasz. És számomra a lényeg, hogy élvezzük az élményeket, és élvezzük a meglévő időt a barátainkkal.
Orosz-Kánnai András (AKG, 9. évf.)
LIKE - értesülj az új cikkekről!
