Szentendrén, a Barcsay Jenő általános iskolában 5.-ben kötelező volt a hittan-erkölcstan választás. A lehetőségekből temérdek volt, mehettem katolikusra, reformátusra, görög ortodoxra, kétféle erkölcstanra, zsidóra, iszlámra és buddhizmusra. Mivel keresztény hívőnek nem mondanám magam és az erkölcstannak az iskolában nem volt jó híre, maradt az iszlám, a zsidó és a buddhizmus – ez utóbbira esett a választásom.
Az évfolyamon rengetegen voltunk így, mivel én és az egyik (igen népszerű) barátom erre a vallásra akart járni, az 5. e. osztály nagy része szintén. Jöttek még gyerekek a többi osztályból is, így összejött egy olyan 15-20 fős csapat. Azt tudni kell, hogy akkoriban csak négy buddhizmus tanár volt egész Magyarországon, szóval a mi tanárunknak, Zolinak (Csörgő Zoltán, a hazai buddhista hittanoktatás megszervezője) szünetek alatt kellett eljutnia a Barcsayból akár Budapest másik végébe is. Zoli nem buddhista hitoktatóként kezdte, újságíróként dolgozott, írt könyvet (nem is egyet), volt szimbólumkutató is.
De miből is áll egy „buddhistaóra”? A legkülönlegesebb az volt, hogy a földön ültünk, egy körben, legtöbbször a saját párnánkon. Az órát két-három perc meditációval kezdtük, majd játszottunk egy kicsit. A játék alatt azt kell érteni például, hogy a körben a másik szemébe kellett nézni, és ha találkozott a tekintetünk, helyet kellett cserélni vele. Volt olyan is, hogy „tudatosan” ettünk valami sütifélét. Ez azt jelentette, hogy Zoli hozott valami rágcsát vagy sütit, nekünk meg az volt a feladatunk, hogy minden érzékszervünkkel megfigyeljük. Meg kellett tapogatni, alaposan meg kellett vizsgálni, meg kellett kóstolnunk, de minél inkább az ízére kellett figyelni. Még meg is hallgattuk, ha lehetett. És még ezekhez hasonló játékok voltak, tömérdek mennyiségben. A buddhizmusról is tanultunk körülbelül fél évet, ezalatt vettük végig Buddha életét.
Előfordult, hogy Zoli beteg volt, vagy valami miatt nem tudott jönni. Ilyenkor vagy becsatlakoztunk az erkölcstan csoportba, ahol megtanultuk, hogy nem szabad megütni másokat, ha az illetőt már megütötte valaki, vagy lementünk az igazgatóhelyetteshez, hátha tud valamit róla. Ha nem tudott, akkor ő „tartotta meg” az órát, de inkább arról kérdezett, hogy mi is az a buddhizmus. Ilyenkor boldogan beszéltünk róla neki. Azonban voltak nehézségek is. Sok gyerek a szülei ösztönzésére került ide, és ők szerették is, de előfordult, hogy más családtagok nem. Egy osztálytársam nagymamája például erős katolikus, és a mai napig azt hiszi, hogy az unokája a számára preferált hittanra járt, tehát a választása egyfajta lázadásként is felfogható. Mindenesetre a tantárgy népszerűsége nőni kezdett, és egy évvel később mi lettünk a legnagyobb buddhista tanközösség az országban, közel 30 fővel. Az az érdekes az egészben, hogy amikor hatodikban a fél évfolyam elment gimnáziumba, még mindig ez maradt a legnagyobb csoport. Valamiért viszont csak akkor és ott terjedt ilyen gyorsan, később, harmadik osztályban (ott akkor volt a hittanválasztás) például csak ketten voltak. Az egyik osztálytársam váltig állította, hogy úgyis elfelejtem a buddhizmust, ha majd másik iskolába megyek. Azóta két év telt el. Nemrég értem haza a buddhista táborból.
Tejút buddhista tábor (tkbe.hu)
Milyen egy buddhista tábor? Leginkább egy hosszú, kézműves táborhoz hasonlít. Mindennap két program volt, egy délelőtt és egy délután. Dekupázs, jóga, meditációs programok, rajzolás, gyöngyfűzés, hasonló dolgok. Az étkezés természetesen vegán. A szakácsunk neve Steve, nyári táborban ott lakik velünk, a tavaszi és az őszi tábor pedig ott van, ahol ő él. Ezekbe a táborokba a legkülönösebb emberek járnak, volt már, hogy egy Kínában élő angol család is eljött. A gyerekek körülbelül fele Waldorf suliba, Politechnikumba, AKG-ba vagy más magániskolába jár. Egy ilyen tábor mindig jó szórakozást szokott jelenteni, főleg a társaság miatt. Ezeket az embereket nem úgy kell elképzelni, mint a tipikus buddhista szerzeteseket, ahogyan egy katolikus család sem mászkál az utcán reverendában, keresztet hurcibálva. Tökéletesen átlagos emberek, saját egyéniséggel. Mindenesetre már csak azért is megérte akkor 5.-ben ezt a vallást választani, mert rengeteg ismeretet és élményt nyújtott.
Horváth Vilmos (AKG, 8. évf.)
LIKE - értesülj az új cikkekről!
