Naponta sokszor olvassuk a híreket, cikkről-cikkre jár a szemünk. Végül is egy jövőbeli történelemórát élünk át, mindenkinek joga van tudni, hogy mi történik körülöttünk, akkor is, ha nem tudhatunk mindent. Arra viszont senki sem gondol, hogy amiket olvasunk, mind a felnőttek szemszögéből vannak. De vajon milyennek látja egy gyerek a világjárványt?

Amikor az első hírek érkeztek, a legtöbben nem is vettük komolyan. De amikor egyre több helyen jelent meg a koronavírus szó, kicsit mindenki megrémült, de még mindig nem vettük elég komolyan. Gyerekek, tinik, fiatal felnőttek csak az Instagramra, TikTokra és többi a többi közösségi felületre posztolta a vicceket, mémeket, nem belegondolva abba, hogy mekkora igazán a baj.

Aztán a vírus betette a lábát egy új országba, majd egy másikba. Egyre több lett a beteg, és az áldozatok száma is napról-napra nőtt. Én még nem voltam megrémülve, hisz a járvány Európától messze volt. A családom azonban 0/24-ben küldözgette a cikkeket, videókat és gondolatokat a családi csoportba. A nagyszüleim, akik ezeket szintén látták, a „maradjatok otthon” szavaktól csak felhergelték magukat – nem tudták elfogadni, hogy otthon kell maradniuk. Persze ez már akkor volt, amikor a közeli országokban is voltak betegek. A nagymamám elment a boltba, a gyógyszertárba, a zöldségeshez, a bioboltba és még sorolhatnám. Mondta, hogy a nagyapámat nem viszi magával, de arra nem gondolt, hogy haza is viheti a koronát. Szerencsére azóta megértette, most már nem megy el otthonról.

Aztán a helyzet egyre durvult. A családom mindennap leült a tévé elé, és nézte az aznapi sajtótájékoztatót, várta a következő lépéseket. Sokszor mondták, hogy az oktatási intézményeket is be fogják zárni hamarosan, ami sokaknak mosolyt csalt az arcára, nekem viszont pont az ellenkezője. Én szeretek iskolába járni. Ott vannak a barátaim, a legjobb büfé és az órák élvezetesek. A szüleim mondták is, hogy a következő héten nem is fognak beengedni, és addig már nem is tömegközlekedhetek, amit pedig szintén élvezek a barátaimmal. Amikor eljött a péntek, a fél évfolyam búcsúzkodott.

Aztán jött a hír, mindent bezárnak. Sok boltot, az éttermeket, és home office-t ajánlottak mindenkinek. Szerencsére kijárási tilalmat még nem jelentettek be, nem mintha mennék valahova, de jó az az érzés, hogy nem 100%-osan vagyok bezárva.

2 hónap telt el azóta. A mi iskolánk szerencsére meg tudta oldani az online tanítást, úgy, mint még sok iskola, de van, ahol csak kiküldik a tananyagot. Mindennap felhívom a barátaim, órán látom őket (már ha be van kapcsolva a kamera) és hiányoznak. Még nem lenne bajom a vírussal, mégis 3 gondolat cikázik az agyamban: 1. nem mehetek el, be vagyok zárva 2. nem láthatom a barátaim 3. nem ehetek sulis melegszendvicset.

Már 3 ezer fertőzött van Magyarországon. Sokan hunytak el, még többen vannak karanténban. Egy gyerek először csak viccnek veszi az egészet, majd megérti a helyzetet, szemben a felnőttekkel, akik már az elején látták a kockázatokat.

Tehát további kitartást, ne mozdulj ki, csak szükség esetén, és ne add fel!

Bölcs Tamara (AKG, 7. évf.)

LIKE - értesülj az új cikkekről!