Ambrus Attila a magyar kriminológia történetének legismertebb szereplője, 28 sikeres bankrablást hajtott végre. Ha menekülése közben nem megy vissza a kutyájáért, akkor talán soha nem kapják el. A hosszú börtönévek alatt lediplomázott, megtanult egy szakmát, és ma már két gyermek édesapja. Otthonában adott interjút a Viszkis, vagyis Ambrus Attila.

Milyen gyerekkora volt?

Nagyon viszontagságos. Édesanyám otthagyott másfél éves koromban, édesapám pedig spártai módon nevelt. Kemény gyerekkorom volt, nem volt egyszerű az életem. Fiatal koromban kleptomániás voltam, ami azt jelenti, hogy ami nem volt lebetonozva, azt elvittem. Minden évben kivágtak az aktuális iskolámból. Ma úgy mondanák, hogy hiperaktív gyerek voltam. Kitiltottak a templomokból, majd végül az következett, hogy bankokat raboltam.

fotó: Index

Egy ember nem úgy kel fel, hogy akkor én most kirabolok egy bankot, ennek nyilván volt előzménye.

Gyerekként úgy nőttem fel, hogy megjártam a poklot. Nevelőintézet, munkaszolgálat. Mikor átjöttem Erdélyből Magyarországra, rájöttem, hogy nekem ez az ideális terep arra, hogy én rendszertelen legyek.

Hogyan jött át Magyarországra?

Körülbelül 30 kilométert kapaszkodtam a vonat alatt, Békéscsabáig.

Mi szeretet volna lenni gyerekként?

Sportoló vagy zenész. Csíkszeredában, ahol felnőttem ott mindenki jégkorongozott – én is. Ott három dolog van: hideg, pityóka meg jég. Rettentő hideg van. Az átlaghőmérséklet télen -20 fok volt. Nagy dunyhában és szalmazsákban aludtam.

Milyen tanuló volt?

Humán dolgokban kifejezetten jó voltam, viszont a reál tantárgyak nem érdekeltek. Nem is igazán jártam iskolába, hisz sportoló voltam, és ezért mindig kaptam igazolást. Tehát ezzel sosem volt problémám. Edzőtáborokba jártam, edzésekre, tehát soha nem volt probléma, ha nem mentem be.

A szülei mivel foglalkoztak?

Édesanyám tervező volt, egy mérnöki irodában dolgozott, édesapám pedig diszpécser volt.

Mi volt az első bűncselekménye?

Őszintén, már nem emlékszem, az körülbelül 50 éve volt. Mint említettem, loptam mindenhonnan, hisz túl kellett élnem a dolgokat. A szomszédtól, az iskolából, a templomból.

A lopásainak nem volt otthon következménye?

Édesapám minden héten kétszer-háromszor szitává vert. Ami azt jelentette, hogy úgy megvert, hogy nem mertem levetkőzni csapattársaim előtt. Nadrágszíjjal vert, és a nadrágszíj csatja is benne volt a hátamban. Volt olyan, mikor kalapáccsal verte szét a lábam. A mai napig ott van a lyukak helye. Tehát az apám egy őrült faszi volt, főleg, amikor ivott. Pont az ő hatására én már másképpen élek és másképp nevelem a gyerekeimet is.

Említette, hogy javítóintézetbe is került. Egy gyereknél a gyámhatóság vagy a bíróság dönti ezt el?

A bíró dönti el azt, hogy nem börtönbe mész, hanem a fiatalkorúak börtönébe. Itthon is meghívtak a nagykanizsai fiatalkorúak börtönébe, viszont ott nem volt sok esélyem, hogy valami szépet mondjak, hiszen ott 100 gyerekből 99 azt kérdezte, hogy mekkora fegyverrel kell menni bankot rabolni.

Milyen az élet a javítóintézetben?

Nagyon durva. Én a mai napig mindent rettentő gyorsan eszem, mert ott mindent sípszóra csináltunk. Amikor bementünk a kajáldába, nekem például a zsebemben volt egy szatyor, és abba öntöttem bele a levest, mert mire sorra kerültem és leültem, addigra már sípoltak is, hogy fel kell állni.

Miért csinálták ezt? Ez embertelen!

Mert orosz mintára így próbáltak minket átnevelni. A fiatalkorúak börtöne durvább, mint a felnőtteké. Ennél már csak a női börtön keményebb.

A javítóintézetben átszúrták a kezemet. Hátba akartak szúrni, de megfordultam, és így csak a kezemet szúrták át. Hatszáz román közül ketten voltunk magyarok, és az, aki engem megvédett, ő volt Románia legnagyobb börtönlázadásának szervezője. Volt, amikor az őrnek leharapta az ujját. Emberöléstől kezdve, börtönlázadások, éttermeket gyújtott fel, tehát minden volt már a rovásán. Együtt kezdtem vele, neki köszönhetem, hogy nem öltek meg.

A javítóintézetnek nem az lenne a célja, hogy többet ne kövessenek el bűncselekményt?

De. Gondolj bele, azok, akik a magyar nyelvet kitalálták, forognak a sírjukban, hisz egy gyereket nem lehet megjavítani. Egy gyereket szeretni kell és mintát kell mutatni neki. Úgy, hogy a szülő hiteles, nem lop és elvégzi a dolgát. Ha ezt következetesen csinálod, akkor a gyerek is tudja, hol a helye, a szülő is. Az nem működik, hogy az apa mond valamit, amit nem tart be, de elvárja, hogy a gyerek betartsa. A javítóintézet pont erről szól, amikor összezárnak ennyi zsiványt. Akkor nincs az az isten, ami megjavítja őket. Tulajdonképpen ez egy bűnözőképző. Aki bekerül a javítóintézetbe, annak 85-90%-a visszakerül a felnőtt börtönbe.

És ott tanult valamit?

Igen, elvégeztem egy mechanikai szakot. Képeztem magam, de az a tudás kevés volt. Amikor kijöttem a javítóintézetből, már büntetett előéletűnek számítottam, ami azt jelenti, hogy sehova nem vettek fel. Édesapám szerezett munkát, villanyoszlopoknak ástam a gödreit. Így dolgoztam másfél évig, majd elvittek katonának. De mivel büntetett előéletű voltam, munkaszolgálatra vittek. Oda olyan embereket vittek, akik vallási vagy ideológiai okból nem kaphattak fegyvert.

Hány éves korban ment be a javítóintézetbe és mikor jött ki?

15 voltam, mikor bekerültem, 17 évesen jöttem ki és 18 voltam, mikor elvittek katonának. 20 évesen szabadultam, majd 21 évesen átjöttem Magyarországra.

Hány évesen követte el az első bankrablását és hogyan készült rá?

1993 januárjában a Villányi úton lévő kis postát raboltam ki. Terepszemlét tartottam stb.. Nyilván egy primitív műfajról beszélünk. De ahhoz, hogy sikeres légy, rengeteg alap információra van szükséged. Hogy mikor jön a páncélautó, mikor zárják a bankot, hány ember van bent, hány férfi és hány nő alkalmazott. Hol a riasztó, működik-e, milyen távol van a rendőrség, mennyi idő alatt érnek ki. Ezeket mind lemértem, ráadásul voltak belső információim is, tehát tudtam, hogy három rendőrautó van a kerületben. Egyik a belügyi garázsban, másik a kapitányé volt, és volt még egy.

Mi volt a bankrabláshoz a motiváció?

Megfelelési kényszerem volt. Az akkori barátnőm apukája mérnök volt, az anyukája szintén értelmiségi, és a vasárnapi ebédnél szívták a vérem, hogy a lányuknak milyen perspektívát tudok nyújtani. Pedig akkor már jól ment a medvebőr bizniszem, de zavart, hogy nem volt diplomám. Azt gondoltam, ha több pénzem lesz, sikeresebb lehetek a családban. Ráadásul úgy gondoltam, hogy nehogy már ne lehessen egy postát kirabolni. Elvégeztem egy biztonsági őr tanfolyamot, és közben rájöttem, hogy abban az időben Magyarországon semmi nem működött. Sem a bankbiztonság, sem a riasztók, sem a rendőrség. Tehát gyakorlatilag kihasználtam egy piaci rést. Ma már az én munkásságomnak köszönhetően megjavult itthon a bankbiztonság.

Nem fordult meg a fejében, hogy lebukhat?

Dehogynem! Éppen ezért hedonista módon éltem, nem volt családom, nem volt gyerekem. Direkt nem vállaltam semmilyen komoly dolgot, hisz tudtam, hogy vagy lelőnek vagy sittre kerülök.

Életveszélybe került a balhék során?

Persze, volt amikor kilőtték alólam az autót – tudod, alapból már nem szabadna élnem, annyi baj volt már az életemben. A macskának hét élete van, én abból már ötöt elpattintottam, van még kettő talán.

Úgy olvastam, hogy amikor először elkapták, a kutyájáért ment vissza a határtól. Ez valóban így történt? Ha ezt nem tette volna, nem is kapták volna el?

Az útlevelem és a fegyvereim otthon voltak. Azokért mondjuk nem mentem volna haza, mert volt már nálam négy fegyver. De otthon volt az útlevelem is és a kutyám. Nem lett volna semmi gond, mert azt beszéltem meg bűntársammal, hogy ha elkapnak, három órán keresztül nem beszélünk. Ennyi idő alatt át tud menni a másik a határon. Én viszont menekülés közben megálltam a kutyát pisiltetni, és vettem még egy üveg whiskyt. Eközben a rádióban bemondták, hogy elkapták a bűntársamat a Margit-híd lábánál, mert ő nem ugrott le (ellenben én négy métert ugrottam). Én leléptem, de ő nem tudott lelépni. Pedig mondtam neki, hogy ne hozza el az őrtől elvett fegyvert. Úgy bukott le, hogy belelőtt az OTP plafonjába, és ezt a mellettünk levő ékszerüzlet biztonsági őre meghallotta, ráadásul leszakadt a plafon. Ez volt a bukta. De a kutyát egyébként sem hagytam volna otthon, semmiképpen.

Hogy ragadt önre a viszkis jelző?

Volt egy újságíró a Reform című lapnál, aki elkezdett rólam írni a bűnügyi rovatba. Amiatt lettem Viszkis, hogy bankrablás előtt mindig whiskyt ittam – ezt ő megírta.

fotó: Ambrus Attila Kerámia FB

Szinte lehetetlen egy börtönből megszökni, önnek mégis sikerült. Hogy csinálta?

Előre felkészültem rá, de ennek volt előzménye. Megküldtek egy olyan váddal, amit nem követtem el. Engem januárban tartóztattak le. Akkor már kilenc hónapja ült helyettem egy testvérpár, olyan bankrablásokért, amiket én követtem el. Engem pedig megvádoltak azzal, hogy meg akartam ölni egy rendőrt, akivel tűzharcba keveredtem. Mondtam nekik, hogy menjünk ki a helyszínre, csináljuk meg a helyszínelést. Azt mondták, hogy ők már megcsinálták. Amikor engem elkaptak a bűntársammal, ott volt velünk az a testvérpár, a Szűcsök. És kit választottak megint, hát a Szűcsöket. Tehát nem akarták őket kiengedni. Berágtam, és azt mondtam nekik, hogy mivel nem voltatok korrektek, én lelépek.

17 órán keresztül tettem vallomást, és besokaltam. Két titkárnő ki is dőlt közben. Utólag egyébként letagadták, de úgy tettem vallomást, hogy mondtam nekik, hogy kérek közben whiskyt. Szóval amiatt szöktem meg, hogy rám akarták fogni, hogy meg akartam ölni egy rendőrt.

Hét perc alatt jöttem ki az épületből, aminek az lett a következménye, hogy a kezembe égtek a kábelek, amin lejöttem. És mivel elfogyott a kötél, még ugrottam is 4 métert. Viszont nálam volt 800 ezer forint, cipőnként 400. Tehát pénzre estem, de még így is kifordult a bokám. A szerencsém az volt, hogy későn adták le a riasztást. Azért sikerült megszöknöm, mert kifigyeltem, hogy hol vannak a kamerák gyenge pontjai, és észrevettem, hogy igazából itt semmi nem működik. Volt egy hónapom, hogy összerakjam a tervet. Többször kivitettem magam, mert beteg voltam, vagy elvittek fogászatra, és végig figyeltem, hogy mi működik, és mi az, ami nem működik.

Kihez vezetett az első útja?

Olyan emberhez, akiről nem tudta a rendőrség, hogy a barátom. Érdekes, mert a Rendőrpalotától 150 méterre voltam.

Miután megszökött, utána rabolt még bankot?

Igen. Szökés után kiraboltam még hármat, majd ottfelejtettem egy telefonkártyát, ami alapján bemérték azokat az embereket, akiket korábban hívtam, és ezzel jutottak el hozzám.

Hol kapták el a második alkalommal?

Elkapták a segítőmet, aki elmondott akkor mindent – hogy hol lakom, hol vagyok, és onnantól kezdve borult a bili.

Hány évre ítélték?

Tizenhétre, és ebből tizenhármat ültem.

fotó: MTI

Olvastam, hogy a legveszélyesebb bűnözőknek járó cellába volt. Hogy kell ezt elképzelni?

Ez egy golyóálló, üveg terrárium volt. Amikor bementél, akkor 3 ajtón keresztül jutottál be. Se az asztalt, se az ágyat nem lehetett mozgatni, minden le volt betonozva, és az ablakon se láttam ki. Félóránként jöttek ellenőrizni, és két kamera figyelt éjjel-nappal. Emellett éjszaka is ki voltam világítva. Nagyon kemény időszak volt, közel másfél évet töltöttem ebben a zárkában.

Mikor érezte azt, hogy már enyhébbek önnel?

Nagyon fontos, hogy a börtönben nem tudsz okos lenni, a börtönben egy dolgot tehetsz, elfogadod a szabályokat és beállsz a sorba. Ott nem tudsz az őrnek megmagyarázni semmit. Én nem akartam elfogadni a szabályokat, és ebből rengeteg problémám volt. Fegyelmiket kaptam, lázadtam, magánzárkába voltam. Onnan már nem tudtak máshova áttenni. 7 évet töltöttem ott, és emiatt nem tudtak velem mit kezdeni.

Mi az, ami segített ezt átvészelni? Mit csinált odabent?

Rengeteget olvastam, sportoltam tulajdonképpen próbáltam elfoglalni magamat. Azt szoktam mondani, hogy az embernek legyen sikerélménye, akkor túléli. Bent a börtönben letettem az érettségit, elvégeztem egy szakiskolát, majd lediplomáztam. Négy éves ciklusokban volt egy-egy sikerélményem és ez vitt előre. 17 évet azért be kell osztani, szerencsére kaptam engedményt, de azt az első percben nem tudtam, hogy kapni fogok.

Megtanultam egy szakmát, és 16 éve ezzel foglalkozom. Kerámiákat készítek, és mai napig ebből tartom el a családomat. Emellett különböző felkérésekből. Tartok csapatépítő programokat cégeknek, ami arról szól, hogy elviszem őket a jurtámhoz, közben borozgatunk és korongozunk.

Mikor kiszabadult, volt ön mellett valaki? Számíthatott valakire?

Volt néhány barátom, akik segítettek. Nehezen tudtam beilleszkedni, nem tudtam a telefont kezelni vagy a televíziót bekapcsolni. Az okostelefont a mai napig csak arra használom, hogy megnézzem, ki küldött üzenetet. Vicces történet, hogy van egy családi fotóalbumunk, amibe véletlenül feltöltöttem egy jó fenekű csajt. A feleségem kérdezte, hogy került ez ide, a családi fotókhoz, és ott tartottunk, hogy ki sem tudom törölni. De a kérdésre válaszolva, kimaradt 13 év az életemből, és ami kimaradt, azt nem is vagyok hajlandó megtanulni.

Hova vezetett az első útja 13 év börtön után?

Az első dolog az volt, hogy lányokhoz mentem. Ráadásul az egyik csaj pasija rendőr volt. Onnan rögtön menekülnöm is kellett.

Azóta találkozott olyan rendőrrel, aki annak idején kergette?

Persze, rengeteg rendőrrel. Volt, akinek az esküvője arról szólt, hogy amikor megszöktem, az összes rendőrt szolgálatba helyeztek. Az akkori elfogásom 35 millió forintba került. Jártam rendőrszakszervezetbe előadást is tartani arról, hogy hogyan kell egy bűnözőt elkapni. A miskolci egyetemen olyan kurzust tartottam, amire a rendőrök azért jöttek, hogy kreditpontot kapjanak.

Ki segített legtöbbet az újrakezdésben?

Annyi szerencsém volt, hogy volt néhány barátom. Alapjában véve, mikor kijössz a börtönből, magasabb falak vesznek körül, mint amikor bent vagy. Gondolj bele: ki ad neked munkát? Senki. A társadalmi előítélet az egy nagyon komoly probléma. Nemcsak itthon, hanem a világon mindenütt. Nekem fegyveres rablóként kellett visszailleszkedni a rendszerbe, és isteni ajándék, hogy most itt lehetek.

Mi történt volna, ha ez nem sikerült?

Újra elkezdtem volna bankot rabolni, hisz ahhoz értek. Összeségében azt gondolom, hogy a barátaim segítsége nélkül nem tudtam volna talpra állni.

Kapott az élettől egy új esélyt, gyönyörű gyermekei vannak és egy gyönyörű párja. Vele hol ismerkedett meg?

Békéscsabán, a kolbász fesztiválon. Mivel a párom lánykori neve is Ambrus, az ő gyerekkora arról szólt, hogy „ismered-e az Ambrus Attilát”. Így hát hallott rólam. Szerencsém volt a szüleivel, hisz ők is nyitottak voltak, és nem ellenezték a kapcsolatunkat.

fotó: Ambrus Attila Kerámia FB

A gyermekeinek hogyan fog mesélni a múltjáról?

Amikor abban a korban lesznek, el fogom nekik mondani. Tudom, hogy hoztam rengeteg rossz döntést, de ma már arról szól az életem, hogy tisztességesen élek. Azt gondolom, hogy én egy jó példa vagyok. Akik kijönnek a börtönből, általában visszakerülnek. Amíg én bent ültem a börtönben, volt olyan srác, aki hatszor jött vissza tizenegy év alatt.

Ha most találkozna a fiatalkori énjével, milyen tanácsot adna neki?

Nem biztos, hogy jó választ tudok adni. Én még nem láttam nyugdíjas bankrablót. Nincs olyan, hogy megúszod, vagy így, vagy úgy, de elkapnak. Ha meg is úszod, akkor valaki rá fog jönni később. Mindig tudtam, hogy nem tudok ebből jól kijönni. Akkora stressz volt bennem, hogy minden másnap megittam egy üveg whiskyt. Rosszabb volt, mint a börtön. Szóval, válassza mindig a tisztességes utat.

Köszönöm az interjút!

Hajdú Noémi (AKG, 8. évf.)

LIKE - értesülj az új cikkekről!