Rengeteg gyereknek az első hosszabb regény, amit a kezébe vesz, egy iskolában feladott, sokszor száraz, régi mű, amit kötelező olvasmánynak jelöltek ki annak idején. Generációk mind ismerik ezeket a klasszikusokat, mint például Egri csillagokat vagy a Kőszívű ember fiait. Még akár a nagyszüleink, szüleink is ezeken a neves műveken nőttek fel.

A 6-7 éves első osztályosok legelső olvasós élménye legtöbbször nem túl pozitív. Eleve úgy kezdődik, hogy „ez kötelező” vagy „minden nap olvasni kellene belőle egy fejezetet”, esetleg „de hát ezzel már mindenki végzett, te még mindig itt tartasz?”. Ezt kapják a gyerekek egymástól, a szüleiktől, még a tanároktól is. Nem is feltétlen gondolnánk, de mély nyomot hagyhat egy ilyen megjegyzés egy kisgyermek önbecsülésében, és elveszi a kedvüket a további olvasástól.

Hasonló lehet a helyzet szerintem a hangos olvasási gyakorlattal. Értem én, hogy meg kell tanulni ezt is, de én például mindig is féltem az osztálytársaim előtt olvasni, még első osztályban is megjegyzéseket kaptam, hogyha valamit félreértettem vagy esetleg kihagytam egy betűt. A kicsi gyerekek sokkal szenzitívebbek, nem mindegyikük beszél a félelmeiről, a dolgokról, melyek bántják, így az egész történet rossz élményként marad meg bennük, és logikusan hihetik azt, hogy ehhez hasonló minden olvasás. Több korombelit ismerek, akik még mindig azért nem olvasnak, mert kisebb korukban valamiért elhatározták, hogy ők ezt nem fogják megszeretni.

Mindezek ellenére, a hasonló a témában írókkal egyet nem értve én nem teljes szívemmel állok amellett, hogy be kellene tiltani a klasszikus irodalom kötelező elolvasását az iskolásoknak. Jobban kell megválasztani a könyveket, ez igaz, be kellene iktatni a kortárs irodalmat, főleg az alsósoknak, és ahogyan egyre olvasottabbak és tájékozottabbak lesznek, lehet egyre több klasszikus mű is a kötelezők listáján. Igaz, nem mindegyik azok közül, ami most is kötelező. Idősebb korban és gyakorlottabb olvasóként már jelentősebb ideig tudnak fókuszálni, és könnyebben megértik a régies nyelvet.

Szerintem sok gyereknek az iskola az olvasás erőltetésével inkább rosszat tesz, mint jót, ezért inkább gyerekenként kellene nézni a fejlődést és az olvasást, és felzárkóztatni azokat, akik le vannak maradva, hogy ne az osztály előtt kelljen küszködniük. Emellett bevonnám a kötelező olvasmányok körébe a szerintem elhanyagolt kortárs irodalmat, és nem utolsó sorban a szülőknek és a pedagógusoknak is motiválniuk, biztatniuk kellene a gyereket a további olvasásra, nemcsak kritizálni őket.

Zentai-Galló Nilla (AKG, 8. évf.)

Korábban a témában:
Mörk Márta: Miért utáljuk ennyire a kötelezőket? (2016)

LIKE - értesülj az új cikkekről!