Még szilveszterkor hallottam a filmről egy barátomtól, megnéztem az előzetest, és tudatosult bennem, hogy ez egy nekem való film. Heten mentünk el a filmre a Puskin moziba.
A még novemberben debütált magyar készítésű rajzfilm nagy sikert aratott – díjnyertes lett a trieszti és a sevillai filmfesztiválokon is. A film története szerint Ruben Brandt-et, a pszichiátert rémálmok gyötrik, híres festők alkotásai támadják meg újra és újra. Néhány betege segíteni akar, együtt lopják el azokat a festményeket, amelyek megkísérelték megölni a kedvelt orvosukat, ezzel próbálják elűzni a rémálmait.
A történet szerintem túl gyorsan van levezetve, kapkodtak, hogy beleférjenek a másfél órába. A jelenetek között nincsen átvezetés, a karakterek kapcsolata túl gyorsan alakul ki és nem is tiszta, viszont a sztori eredeti és izgalmas is. De nem is feltétlenül emiatt kellene megnézni a filmet. Mert feltétlenül meg kell nézni. A képi világa egyszerűen elképesztő. Minden figura egy groteszk, Picasso festményeire emlékeztető karakter, három szemmel vagy dupla orral, de van köztük kétdimenziós szereplő is. Ezek a rajzok Milorad Krstić horvát, de már régóta Magyarországon élő festő, egyben a film rendezője által lettek megalkotva és kerültek a vászonra. A háttérben mozgó alakok úgy néznek ki, mintha papírból vágták volna ki őket, robotszerűen mozognak, az arckifejezésük nem változik, és ugyanazok a háttérkarakterek többször is megjelennek a filmben – ezzel nagyon különleges hatást adva a filmnek.
Nagyon hatásosak még a hangok is. Az aláfestő zenéket Cári Tibor készítette, de beválogattak egy-két kevésbé ismert számot is, szinte minden stílusból. Volt klasszikus, pop, jazz, még a Kis kece lányom is benne volt, csak épp horvát nyelven és alternatív hangszerekkel felvéve. A hangeffektek a groteszk képekkel együtt nagy hatást keltenek, a hangerő miatt kiráz a hideg a moziban, és vannak enyhén nyomasztó jelenetek is.
A film nagyon tetszett a közönségnek és nekem is. Az előttünk lévő sorban egy nyugdíjas csoport volt, Irénnek kifejezetten tetszett a film.
Aki szereti a groteszk, abszurd vagy nyomasztó dolgokat, és szereti a krimit, annak kötelező, akár többször is megnézni, de bárkinek ajánlom, aki egy egészen különleges filmélményre vágyik. Szerintem ez egy olyan egyedi stílusú film, ami már régóta váratott magára. Ez volt az egyik legjobb magyar készítésű film, amit valaha láttam.
Horváth Vilmos (AKG, 8. évf.)
Ruben Brandt, a gyűjtő (2018, 96’)
Rendezte: Milorad Kristić
LIKE - értesülj az új cikkekről!
