Mi is az a placebo? A placebo mindaz, ami valamiféle orvosi kezelésnek tűnik, pedig nem az. Ez lehet akár egy tabletta, egy injekció vagy bármilyen más típusú olyan álgyógyszer, ami nem tartalmaz semmiféle aktív hatóanyagot.
Mindenekelőtt repüljünk vissza egy kicsit a 18. századba, ahol a placebo története elkezdődött. A II. világháború idején egy Henry Beecher nevű aneszteziológus ápolónője egyszer kifogyott a fájdalomcsillapítóból, így az egyik sérült katonának sóoldatot adott, és legnagyobb meglepetésükre felépült. Beecher 1955-ben publikálta is a felfedezést „The Powerful Placebo” címen.
Egy emberre hathat a placebo pozitívan és negatívan is. Ezeket a hatásokat nevezzük placebohatásnak. Egy ember a placebóra akár akkor is reagálhat jól, hogy tisztában van azzal, hogy placebót kap. A placebo leggyakrabban fájdalomra, depresszióra, alvászavarra és ezekhez hasonló problémákra tud hatással lenni. A placebohatás az ember elméje és teste közötti kapcsolata épít. Minél jobban hisz abban valaki, hogy ha beszed egy pirulát, az gyógyító hatást fog eredményezni, annál jobb eredményeket fog elérni a hatással kapcsolatosan. Például egy kutatásban több embernek adtak szimpla C-vitamin tablettát, és azt mondták nekik, hogy az majd stimulálja őket. A vitamin beszedése után felment a vérnyomásuk és javult a reakciósebességük. Ugyanerre a pirulára egy héttel később azt mondták ezeknek az embereknek, hogy altató, és ezzel kapcsolatban is jó eredményeket értek el. Az, hogy a placebo mennyire válik be, attól is függ, hogy az orvos mennyire tud hatni a betegére. A placebóval kapcsolatos probléma viszont az, hogy az orvosok nem tudják megkülönböztetni a plecebohatást a valódi hatástól. Nem tudják, hogy a beteg a gyógyszerezés tudatától vagy a gyógyszer hatására gyógyult-e meg (ez nyilvánvalóan nem minden alkalommal fordul elő, viszont nem mindig könnyű a megkülönböztetés).
A placebó gonosz ikertestvére a nocebo. Ezt a fogalmat akkor használjuk, amikor a beteg negatívan reagál a placebóra. A placebohatás lehet a legveszélyesebb és egyben a leghatékonyabb is a depressziós és hasonló mentális betegségekkel küzdők számára. Akinek komoly mentális betegsége van, az utolsó reményét fűzheti ahhoz, hogy a gyógyszer talán segít. Ha viszont rájönnek arra, hogy nem is igazi gyógyszert kapnak, a mentális betegségük rosszabbá válhat, és ez drasztikus következményekhez is vezethet. Ugyanez a probléma az alvászavarosoknál. Mivel az alvási nehézségekre a gyógyszerek általában szimpla nyugtatókból állnak, ezért azokat nehéz placebóval helyettesíteni. Mivel a nyugtató más hatással van a szervezetre, a beteg is érzékeli a különbséget, és ezzel együtt akár végletes következményei is lehetnek az alvás hiányának.
Ismert eset, mikor egy Mr. Wright nevezetű ember végstádiumos rákban szenvedett, és egyszer a médiában elterjedt, hogy a gyógyszer, amit kap, az nem hatásos a rákra. Konkrétan aláírta a végrendeletét, mivel emiatt a tudat miatt a rákja még drasztikusabb állapotú lett. Az orvosai viszont hazudtak neki, és azt mondták, hogy a gyógyszer hatásos, csak még nagyobb dózisban kell adni. Mindeközben a beteg sóoldatot kapott, és a csodák csodájára Mr. Wright rákja eltűnt.
Vannak, akik úgy tartják, hogy a placebo boszorkányság vagy valami természetfeletti dolog. Véleményem szerint a placebohatás egy csodálatos dolog, és az agy egy eszméletlenül érdekes szerv.
Vermes Hanna (AKG, 8. évf.)
