Egy érettségiző segélykiáltása a koronavírus idején
2020. április 12. írta: Somos Emma

Egy érettségiző segélykiáltása a koronavírus idején

Otthon ülök, mást nemigen tehetek. Nagymamám kihangosítva a telefonon, szüleimmel, húgommal reggelizünk az asztalnál, húsvét van, sonka, házi kalács, tojás. És félelem. Nem nagy meglepetés ez most, világjárvány idején, de a világ és a járvány jövőjével kapcsolatos szorongó bizonytalanság már március közepe óta velünk van. Ez most valami új. Csütörtök óta érzem, mióta Maruzsa Zoltán, köznevelési államtitkár beszámolt a kormánynak adott javaslataikról, miszerint csak írásbeli vizsgákat szerveznének majd.

83erettsegi2.jpg

Tudom, hogy még nincs döntés, és azt is, hogy végső soron nincs minden szempontból jó megoldás. De úgy hiszem, hogy van jobb megoldás, mint május negyedikétől, egymástól másfél méteres távolságot tartva megírni az írásbeli érettségi vizsgákat.

Március tizenkettedike óta nem léptem át a házunk ajtaját. A családdal sétálni sem megyünk, van egy kis kertünk meg egy szobabiciklink, ezekkel pótoljuk a mozgást. A bevásárlást online rendeléssel oldjuk meg, maszkban és komoly védőfelszerelésben vesszük át a szállítmányt és naponta felmosunk, sokat fertőtlenítünk. Anyukám autoimmun beteg és fokozottan veszélyeztetett a járványban. Vigyázni szeretnék rá, és nem szeretném kockáztatni egyik családtagom egészséget sem, de a jelenlegi hírek alapján három hét múlva be kell mennem érettségizni, hogy több napon keresztül, több óráig, több diákkal találkozva megírjam a jövőmet nagy mértékben meghatározó teszteket.

83erettsegi1.jpg
Vizsga Indiában

Sokat beszélgetünk az érettségiző társaimmal, akik különböző, leginkább budapesti gimnáziumokba járnak, hogy milyen érzéseik vannak az érettségi megírásával kapcsolatban. Sokan csak túl akarnak lenni rajta. De nagyon sokan félnek. A vírustól, a fertőzésveszélytől. Attól, hogy lesz-e elég és jó minőségű védőfelszerelés. Hogy nem veszélyeztetjük-e így a tanárok és a családtagjaink életét. Nem beszélve arról, hogy sokan nem tudjuk elképzelni, hogy fogjuk maszkban végigírni az érettségiket, vagy hogy a félelem hogyan fogja befolyásolni az eredményünket. Volt egy mondat, amit több osztálytársamtól is hallottam: hogyha majdnem két hónap múlva újra találkoznának a barátaikkal, biztos megölelnék őket. Miközben a szívemmel mindennél jobban átérzem ezen vágyukat, az eszemmel csak arra tudok gondolni, hogy nem biztonságos, ha megtartják az írásbeli érettségiket május elején.

Abszurd dolog ezekben az időkben érettségiző diáknak lenni. Olyan, mintha egy katasztrófafilmben egy különleges osztag tagja lennél, amelyiknek nagy küldetése van. De nem tudhatod, hogy mikor és hogyan fognak bevetni, és hogy mennyire lesz veszélyes a dolog. Összefoglalva, mintha A feláldozhatók film plakátján lennél a barátaiddal, a családtagjaiddal és a tanárokkal együtt.

83erettsegi3.jpg

Igen, lehet, hogy túlaggódom a dolgot. Lehet, hogy sok mindenben nincs igazam. Lehet, hogy sok más érettségiző diák máshogy érez. De nekem, mint 2020-ban a koronavírus idején érettségiző magyar diáknak, ezek az érzéseim.

És még mielőtt elmegyek történelmet tanulni, mellékelem a Lauder Javne gimnázium diákjai által írt nyílt levelet az érettségi megtartásával kapcsolatosan, mivel sok szempontból kiegészíti és összefoglalja az érzéseimet, gondolataimat az érettségivel kapcsolatban.

Somos Emma (AKG, 12. évf.)

 

 

LIKE - értesülj az új cikkekről!

 

A bejegyzés trackback címe:

https://subject.blog.hu/api/trackback/id/tr2415608324

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása