A három hónapos bezártság alatt sok mindenen volt időm gondolkozni. Az a gondolat, ami leginkább szöget ütött a fejemben, és amin a legjobban meglepődtem, az mégis az volt, hogy mennyire természetesnek vesszük a nap mint nap velünk történő dolgokat. Vegyük például az emberi érintést. Teljesen természetesnek gondoltam, hogy mindennap megölelem a barátaimat, hétvégenként látom a nagyszüleimet, ezért is ért kisebb sokként, hogy egyik napról a másikra ezek a dolgok nem képezték a mindennapjaim részeit. Emlékszem, hogy azon a bizonyos pénteken, amikor tudtuk, hogy valószínűleg nem fogunk hétfőn iskolába menni, mindenki félvállról vette az egészet. „Majd úgy is találkozunk pár hét múlva” gondoltam eléggé naivan, amikor elhagytam az iskola épületét aznap. Szerintem minden környezetemben lévő embernek elég hamar tudatosodott, hogy az a pár hét hosszabbnak ígérkezik, mint gondoltuk. Az itthon maradás második hetében már azt tervezgettük, hogy mikor, hol és hogyan fogunk találkozni, ha vége lesz ennek az egésznek.
Ezért is kezdtem el gondolkodni azon, hogy miket szeretnék csinálni akkor, amikor újra visszaáll az élet a rendes kerékvágásba. Egy kisebb listát sikerült összeállítanom, amin minden olyan dolog rajta van, ami az elmúlt pár hétben hiányzott, vagy az elmúlt pár hétben jöttem rá, hogy kipróbálnám. A listának a megszületésében az a nyugodhatatlan „menjünk és csináljuk” érzés is közrejátszott, amit szerintem minden velem egykorú érzett már valaha.
A lista pontjai a következők:
- Megölelni a szeretteimet
- Naplementét/napfelkeltét nézni
- Elmenni piknikezni
- Rendes fagyit enni
- A kedvenc zenéimre táncolni a barátaimmal
- Csillagokat nézni
- Eltölteni egy egész napot a természetben
- Mindenféléről beszélni az éjszaka közepén
Ezek azok a dolgok, amiket mindenféleképpen meg szeretnék csinálni a viszonylag közeli jövőben. A lista persze folyamatosan bővül, úgyhogy még korántsem ez a vége, de egyelőre ezek azok a dolgok, amiket a legjobban akarok „teljesíteni”. A lista nagy részét a barátaimmal szeretném megcsinálni, úgyhogy egy kisebb fajta nyári kihívásnak is fel lehet fogni. Minden pontban van valami különleges a számomra, valami magával ragadó, ami akár egy felejthetetlen kaland fő összetevője is lehetne.
Ezért is szeretnék mindenkit arra ösztönözni, hogy állítson össze egy listát azokról a dolgokról, amiket szeretne csinálni, majd hajtsa végre őket. Az én listámról a piknikezést és a naplemente nézését ki lehet húzni, azokat sikeresen teljesítettem. Te hogy állsz a listáddal?
Kemény Zorka (AKG, 9. évf.)
