A kamaszoknak és a fiatal felnőtteknek általában nem a legegyszerűbb az életük, és a tavalyi iskolazárás sem segített ezen. Egy 14-20 évesnek a legfőbb igénye az, hogy minél több időt töltsön a saját korosztályával.
Sok ember gondolja azt, hogy a mi nemzedékünk „digitális nemzedék”, mivel mindent az interneten intézünk. Bebizonyosodott, hogy ez nem így van, nagyon nagy igény van a személyes kapcsolatokra. Az elmúlt tanévben a találkozásokat mindig nehéz volt megszervezni, mert mindenki félt. Nem is igazán tudtunk sokat együtt lenni, mivel 8-ra mindenkinek haza kellett érnie. Az, ami elemi igénye ennek a korosztálynak, az tiltva volt. Ez volt az egyik legnagyobb problémánk, és ettől a fiatalok többsége frusztrált volt.
Egy másik óriási kihívás az volt, hogy össze voltunk zárva a családunkkal. A szülők sokkal jobban ráláttak arra, hogy mit csinál a gyerekük, így több mindenbe bele tudtak szólni. A sok konfliktus növelte a családon belüli feszültségeket. Az is tovább növelte a feszültséget, hogy a szülők is frusztráltabbak voltak ebben az időszakban. Persze az, hogy a családunkkal össze voltunk zárva, egyben pozitív dolog is volt. Nem feltétlenül örültünk neki, de egy kicsit mindenki közelebb került a családjához.
Egy másik nagy probléma a bizonytalanság volt. Nem lehetett tudni szinte semmit, a bizonytalanság minden korosztályt érintett. Az első hullámnál mindenki félt a vírustól, mert nem tudtunk róla semmit. Nem lehetett tudni, hogy mennyire súlyos a Covid. A tanulás folyamata is tele volt bizonytalansággal. Sok kérdés fogalmazódott meg mindenkiben, főleg az, hogy később meg tudjuk-e majd ugrani az érettségi szintjét. A 2020-ban és 2021-ben érettségizők számára még erősebb volt a bizonytalanság az érettségi vizsgák lefolyásával kapcsolatban. Az idősebbek életét nehezítette az, hogy az egyetemek első évének nagy része online volt. Tehát nem ismerték meg az évfolyamtársaikat, tanáraikat, tulajdonképpen csak papíron voltak egyetemisták. Minden, ami pozitív dolog, és ami együtt jár az egyetemmel, az velük nem történt meg. A fontosabb rituálék, mint a ballagás vagy a gólyatábor / nyitótábor elmaradtak. Ezek a rituálék nagyon fontosok az érés szempontjából, mintha ez az 1-2 év nem is lett volna, nem tudták megérni ezeket a fontos eseményeket személyesen.
Online ballagás az Addetur gimnáziumban
A magány nagyon érintette azokat, akik egyedül laktak. Az egyetemisták féltek hazamenni, nehogy megfertőzzék a szüleiket, de a barátaikkal sem tudták tartani a kapcsolatot. Sok kollégiumban lakó nem találkozott senkivel, csak akkor látott embert, ha lement vásárolni. És akkor is csak maszkban. Egy másik probléma az ellustulás volt. A gimi kezdetén amúgy is sokan hagyják abba az addig űzött sportjukat, a bezártság a mozgásszegény életmódot erősítette, szinte egész nap otthon volt mindenki. A szegényebb településeken az online tanulás sem tudott megvalósulni, ami óriási veszteség a diákok képzésében. Nem is az internetkapcsolat hiánya vagy gyengesége volt a fő probléma, hanem az, hogy nem voltak meg a megfelelő eszközeik. Hiába próbálkoztak a tanárok, nem tudták olyan jól megoldani, így azok a hónapok szinte teljesen kimaradtak.
De volt pozitívuma is a karanténnak, ami minden korosztályt érintett. Az alkalmazkodóképességünk növekedett – egyrészt az új előírásokhoz, másrészt a közvetlen környezetünkhöz.
Szabados Ádám (AKG, 9. évf.)
LIKE - értesülj az új cikkekről!
