21. századi krízis
2019. március 31. írta: Carra Chiara Lisa

21. századi krízis

Gondolom, nem kevésszer hallotta már, hogy a világ így romlik, meg úgy romlik, és hogy bezzeg régen... Én egy hasonló kijelentéssel találkoztam nemrégen, méghozzá valaki hozzám igen közelálló személy szájából. Egészen pontosan így fogalmazott: „A 21. század értékrendi válságban szenved”. Az illető még könyvet is írt a témában. Azt mondta, hogy az emberek lassan kezdenek letérni a helyes értékrend útjáról, ami pedig a következő: Isten, haza, család, (munkahely); és hogy a világ ezáltal egyre romlani fog. És egész Európa elgyengül.

83krizis2.jpg

Na most, itt vagyok én. Egy még fiatal résztvevője a társadalomnak. És aki azt gondolná, hogy „mit tud erről a témáról egy gyerek?”, annak bátra állíthatom: igen sokat. Ugyanúgy megvan a saját értékrendem és világnézetem, mint bárki másnak.

Kezdjük Istennel és a vallással. A beszélgetőpartnerem álláspontja szerint a világban a fiatalok egyre távolodnak a vallástól, a kereszténységtől. Ez váltja ki azt, hogy nincs bennük elég hit, ezáltal lehet, hogy képesek lesznek elfogadni más, kibontakozó vallások rájuk kényszerítését. Az Isten az, akire hagyatkozhatsz, és elmondhatod, mi bántja a lelkedet, és segítséget kérhetsz tőle. Ő az, aki adhat és el is vehet tőled, de éppen csak annyit fog elvenni, amennyit elbírsz. Persze az is teljesen természetes, ha egy ember elsősorban nem Istennel beszéli meg a gondjait, hanem a hozzá közelállókkal, például a családtagokkal vagy a nagyon közeli barátokkal, de már ebben is felismerhetővé válik az, hogy távolodunk a Mindenhatótól, ugyanis már nem rá hagyatkozunk. De gondolkodjunk reálisan, ez a távolodás nem most kezdődött, és nem ebben a 18 évben kezdett el megmutatkozni. Ez nem a 21. századi tinédzserek, a telefonok, a szülők hibája. Ezt már sokkal korábban fel kellett volna ismerni, ugyanis ez a „bukdácsolás” dédszüleinkig és még tovább is visszavezethető. Ehhez az is hozzásegíthet, hogy nem mindig olyan benyomása van a tinédzsereknek a vallásról, mint amilyen az valójában. Sajnos vannak olyan papok, akik nem úgy közelítik meg például az Evangéliumot, és nem úgy magyarázzák el, hogy azt egy mostani fiatal is megértse. Az is taszító tud lenni, hogy ugyanazokat a dalokat énekeljük egy mise keretei között, mint egy évszázaddal ezelőtt. Szerintem ráférne egyfajta modernizálás a szentmisékre. És igen, úgy, hogy alig értünk valamit, és hogy alig tudunk azonosulni vele, úgy elég nehéz az értékrendünk csúcsára helyezni, a családunk elé. És sajnos az, aki azt szeretné, hogy a gyereke mégis részesüljön valamiféle hitoktatásban, és ezért az iskolában a hittant választja, nem mindig az kapja, amit vár.

A hazafiasság a következő a „helyes” értékrendi listán. A beszélgetőtársam úgy nyilatkozott, hogy szerinte az iskola feladata, hogy megtanítson minket hazafinak lenni. Ezzel nem értek egyet. De miért is lenne az? Ez egyike azon dolgoknak (a vallás mellett), amiket a gyerekek otthonról visznek magukkal az életbe.

83krizis1.jpg

Persze az igaz, hogy az iskola is hozzásegíthet, de ez akkor sem az ő feladata. De mostanában mi is számít pontosan hazafiságnak? Egyáltalán, mit értünk hazafiság alatt? Mondjuk azt, hogy dalokat és verseket kéne írnom a hazáról, vagy azt, hogy magyar népmeséket kéne néznem, magyar népdalokat kéne hallgatnom – de ez azért egy kicsit túlzás lenne. Bizonyos emberek szerint Európa kezd egybeolvadni, elvesznek a kultúrák, és ahelyett, hogy azt mondanánk, hogy magyar vagyok, mindenki már azt mondja, hogy európai vagyok. A világ sok pontját megjártam már különböző okokból, és még egy olyan emberrel sem találkoztam, aki így mutatkozott volna be: szia, XY vagyok és Európából jöttem. De miért is történne ez? Ha a bármilyenkori vezetőink miatt, akkor az a mi sarunk, mert mi választottuk meg őket. Vagy miattunk, akik már nem nézünk kellően sok magyar népmesét és nem néptáncolunk eleget. Itt szintén az mutatkozik meg, mint a vallásnál, hogy már nem az 1600-as évek meséivel kéne éltetni bennünk a kultúrát, hanem megpróbálni más szemszögből megközelíteni minket. A mai fiatalság szerintem ezért is helyezi ezt hátrébb. Mi hajlamosak vagyunk a családot előbbre helyezni, de elvileg az értékrendünk még nem alakul ki ilyen fiatalon, és még változni fog. De az értékrend egy olyan dolog, amit a nevelés és az életben szerzett tapasztalatok alapján építünk fel. Az én esetemben például a család a haza elé kerül, ugyanis egy csodálatos és megértő család tagja vagyok. Náluk fontosabb talán nincs is nekem a világon. Szerintem ez az érzés továbbra is meg fog maradni, ezzel az értékrendemet a következőre fordítva: család és Isten, és utánuk a haza. És ezt lehet, hogy elsősorban nem is az a feltételezett hazától és Istentől való távolodás okozza, hanem valami csodálatos. Talán az, hogy a családokban a tagok viszonya sokkal közvetlenebb lett. Most már bármit meg lehet beszélni, nem kell magázódni, és már az sem fura, ha megölel egy családtagod egy kézfogás helyett.

83krizis3.jpg

Viszont a család feltételezett prioritásának ellentmond az a szám, amelyik a népesség fogyását jelzi hazánkban. De miért is történik ez? Mert a világ megnyílt, már alig vannak elzárkózott országok, már oda utazunk, ahova akarunk, ismét felvillant bennünk a felfedezésvágy szikrája. Egyre több diák utazik külföldre és marad is ott, mert valami oda köti. És erre a problémára a megoldást nem a tévében leadott reklámok adják, amik arra buzdítják a nőket, hogy szüljenek gyerekeket, a diákokat pedig arra, hogy tanuljanak itthon. Problémának tartják, hogy ha a nők vállalnak is gyereket, azt nem elég korán teszik – ugyanis teljesen eltolódott a családalapítás időpontja. Még ötven éve is sokan házasodtak 20-25 évesen és csak kevesen később. Ma pedig sokan házasodnak később. A gyerekvállalás időpontja kitolódott, kevesebb esélyt adva ezzel több gyerek születésének. Ezt azzal indokolják néhányan, hogy manapság már sokkal inkább a munkára vagy a szórakozásra koncentrálnak a nők. Ebből következtetek arra, hogy aki meg ezeket félre tudja tenni, koncentrálni tud majd a gyerekre és rendesen fel tudja nevelni őket. Vagy az lenne a jobb, hogyha lenne egy rakás gyerek, de mindegyik elhanyagolt lenne? És egyre több lenne az, aki rossz utakra tér, mert a gyermekkora nem volt teljes? Most még azért is jár kevesebb figyelem nekik, mert a régi időkkel ellentétben, a legtöbb esetben mind a két szülő dolgozik. És az a jó család, ahol többnyire boldogság uralkodik, egyetértés és szeretet. Vagy jobb lenne, ha azért, hogy nagyobb legyen a népesség, inkább csökkenjen az emberek morálja és a családok összetartása? És ha többen is lennénk, akkor is folyamatosan külföldre utaznánk, mert itthon kevesebb a lehetőség. De lehet, hogy tévedek, és elég lenne, valahogy eljuttatnák hozzánk a lehetőségek hírét. De amíg ez nem történik meg, addig ez nem fog változni. Lehet, hogy például ezen a ponton nem vagyunk hűségesek a hazához, amiért nem az ő javára dolgozunk. Viszont ha nem kapjuk meg azt, amire szükségünk van, akkor nincs mire fel hálásnak és hűségesnek lenni, ezért más lehetőségek után fogunk nézni.

Tehát lehet engem okolni, mert nem a „helyes értékrendet” vallom. Egyáltalán, ki mondta, hogy az a helyes értékrend? Valamelyik nagy ember egyszer mondott valami hasonlót, ezért mindenkinek így kell cselekednie? Ismétlem, EMBER mondta. Egy ugyanolyan humanoid lény, ami hibázhat. Nem is Isten. Isten azt mondta mind testvérek vagyunk. Tehát nem különböztet meg magyart, olaszt, németet vagy franciát. Nem ő mondta, hogy ez így helyes. Hanem valakik vagy valaki, aki ugyanúgy befolyásolható, mint bármelyikünk, és aki a kijelentéseit a saját nézőpontja és érdekei szerint formálta, és lehet, hogy nem ismerte fel az értékek valódi fontosságát.

Nincs helyes értékrend, mert ez teljesen személyfüggő. Mindig megvoltak viszont az emberiség nagy és csodálatos értékei, amik (remélhetőleg) örökre meg is fognak maradni. Legfeljebb a fogalmuk és egy aprócskát a sorrendjük fog változni. Végül is világszerte sok különböző értékrendet vallunk, és mégis megélünk egymás mellett. És a világ nemcsak romlik, hanem sok pozitív dolog is történik, de egyesek látásmódja szűri ezeket – velük van az igazi gond.

Carra Chiara Lisa (AKG, 8. évf.)

Illusztrációk: The Crisis of Civilization (2011, UK), GettyImages, The Adventures of Ozzie and Harriet

 

LIKE - értesülj az új cikkekről!

 

A bejegyzés trackback címe:

https://subject.blog.hu/api/trackback/id/tr5514727115

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása