Most, hogy a választások lezajlottak, mindenkiben kavarognak a gondolatok. Valaki örül az eredménynek, van, aki csalódott, és zavarja, hogy nem az általa favorizált párt került hatalomra. Egyes embereket nem is érdekel a politika. De mi van azokkal, akiknek már van véleményük, de nem tehetnek semmit?
Mivel én még csak 14 éves vagyok, természetesen a szavazójog nem illet meg, mégis próbálok belefolyni a politikai beszélgetésekbe a családommal és a barátaimmal. Az idei kampányokra megpróbáltam jobban odafigyelni, próbáltam felmérni egyes pártokat. Valószínűleg én nem látok még bele olyan jól a dolgokba, arról nem is beszélve, hogy csomó szó jelentését a szüleimtől kellett megkérdeznem.
De ezektől függetlenül mégis élveztem azt, hogy van egy téma, amibe beleáshatom magamat. Nyilván engem is jobban érdekel az a téma, amiben én is érintett vagyok, és az elmúlt egy évben ezekből nem volt hiány. Kezdve a „gyermekvédelmi” törvénnyel. Elvileg a kormányzat engem akar védeni, ehhez képest ez volt az a hír, ami belerángatott a politikába. Elkezdődtek a kampányolások is, amik egy idő után átmentek egymás ócsárolásába. Az egyik oldal vádolta a másikat a gyerekvédelemmel kapcsolatban (is). Az emberek a mi fejünk felett vitáztak arról, hogy nekünk mi a jó. Ha beleszóltunk a témába, le lettünk szidva, mondván, hogy ez nem a mi dolgunk. Bizonyos szintig igaza van az embereknek, én nem tudom eldönteni, hogy nekem mi a jó. De kellő racionális gondolkozással (egy bizonyos szintig) érzékelem azt, hogyha nekem valami rossz.
Ezután jött a tanársztrájk. A mi iskolánk is részt vett benne, és én minden résztvevő iskolával egyetértek. Hat évig állami iskolába jártam, szerencsémre jó tanáraim voltak. De visszagondolva, mindig tanárhiány volt. Ötödikes koromban hallottam először arról, hogy kevés a fizetés az oktatási pályán. Azóta sok minden történt, sok minden változott, de ez sajnos nem. Itt is a fejünk felett megy a vita. Diákok sokasága ezért nem tud jó oktatásban részesülni, és ez ellen semmit se tehetünk.
Lehet, hogy én folytam bele túlságosan a témába, és az, hogy így érzek, az én hibám, de engem csalódottá tesz ez a fajta tehetetlenség. Nem mehetek el szavazni, nem lehet ott az én véleményem is. Félreértés ne essék, nem tartom jó ötletnek, hogy a szavazói korhatárt lejjebb szállítsák, mert minél fiatalabb valaki, annál befolyásolhatóbb. Az idő elteltével egyre tudatosabbak leszünk, és jobban felfogjuk a dolgok jelentőségét. Valószínűnek tartom, hogy a véleményem sokat fog változni az elkövetkezendő években, de remélem, hogy pár év múlva már nem csak az árral kell sodródnom, hanem én is ott lehetek majd a szavazófülkében, a saját véleményemet képviselve.
Varga Adél (AKG, 8. évf.)
LIKE - értesülj az új cikkekről!
