„A földrajz kulcsfontosságú. Behatárolja, hogy mit tehet az emberiség és mit nem” – vallja Tim Marshall, angol elemző, újságíró, akinek számos sikerkönyvét (A földrajz fogságában és a Falak) követően most újabb szerzeményét olvashatjuk magyarul. A földrajz hatalma sok tekintetben az először 2015-ben megjelent A földrajz fogságában folytatása, hiszen a már abban a könyvben ismertetett téziseire alapozva mutatja be bolygónk tíz fontos térségét.

A hidegháború kora, amikor az Egyesül Államok és a Szovjetunió uralták az egész világot, lassan a múlt ködébe vész. A nagyhatalmi versengés új korszakába léptünk, amelyben számos ország – kisebbek és nagyok egyaránt – küzd az egyre korlátozottabb számban elérhető erőforrásokért. Sőt, ez a verseny nem áll meg a föld felszínén, hanem sok száz kilométerrel a fejünk fölött, a világűrben is folytatódik. Ennek a versenynek a szereplőit, alakítóit és azok motivációit ismerjük meg Tim Marshall könyveiből.

A Sky News és a BBC egykori tudósítója A földrajz fogságában című könyvében már bevezet minket a földrajz által mozgatott világba. Itt fejti ki először hosszan alaptézisét, vagyis hogy a politikusok mozgásterét mindig is befolyásolták országuk földrajzi viszonyai. A hegyek, a folyók, az éghajlat, a tengerek, a sivatagok mind-mind alapjaiban határozzák meg, hogy az adott területen élők mit tehetnek és mit nem. Persze nem ez az egyetlen alakító tényező, azonban Tim Marshall ezzel a megközelítéssel egy, a közvélemény számára eddig nem széleskörűen ismert faktort hozott be a közbeszédbe. Ennek köszönhetően nemcsak a háborúk és egyéb konfliktusok miértjét érthetjük meg jobban, hanem magyarázatot kapunk egyes országok fejlettségének és visszamaradottságának okaira is. A konfliktusokra példaként a szerző Kína és India esetét hozza fel, amelyek mindketten hatalmas területű és népességű országok, azonban kulturálisan és politikailag mégis nagyon különbözőek. A két ország igen hosszú közös határszakasszal rendelkezik, így nem lenne meglepő, ha a történelem során számos háborút vívtak volna egymással. Mégis, sohasem volt köztük konfliktus, egy apró, pár hónapig tartó összecsapást leszámítva 1962-ben. Hogy miért? A választ a földrajzban kell keresnünk, hiszen a két ország között tornyosul a világ legmagasabb hegységrendszere, a Himalája, amin gyakorlatilag lehetetlen átkelni egy nagyobb hadsereggel.

Sok szakértő tett kísérletet annak a megmagyarázására, hogy miért válhatott az európai kontinens a történelem során a világ középpontjává. Marshall szerint a földrajz ebben is nagy szerepet játszott. Ugyanis Európa partjai nem egyenesek, mint Afrikáé, hanem sűrűn tagoltak, ezáltal számos természetes kikötőhelyet rejtenek. A sok hosszú, jól hajózható folyó segítségével az ezekbe a kikötőkbe érkezett áru gyorsan és olcsón el tudott jutni a kontinens belsejébe, ami tovább segítette a kereskedelem felvirágzását. Ezáltal a kontinens hamar a világkereskedelem központjává vált, ami magával hozta a kultúra és a tudomány fejlődését is.

Míg A földrajz fogságában a szerző tíz fejezetben három országot, négy szűkebb térséget és három nagy kiterjedésű területet vizsgál, addig A földrajz hatalmában ugyancsak tíz fejezetben – kettő kivétellel – egy-egy országra fókuszál. Saját elmondása szerint ide azokat az országokat választotta, amelyek meghatározóak lehetnek bolygónk jövője szempontjából. Itt természetesen ne az Egyesült Államokra vagy Kínára gondoljunk – hiszen ezek A földrajz fogságában már részletes bemutatásra kerültek ­–, hanem olyan kisebb területű országokra, mint Görögország, Spanyolország vagy Nagy-Britannia. A könyvben ezeken keresztül választ kapunk arra, hogy miért lehet a Földközi-tenger keleti medencéje a világ egyik legforróbb térsége a jövőben, vagy hogy a Száhel-övezetben fennálló gondokból adódóan miért kell Európának belátható időn belül újabb menekülthullámmal számolnia. Marshall két külön fejezetben foglalkozik a Közel-Kelet nagy riválisaival, a Perzsa-öböl fölött farkasszemet néző nukleáris törekvéseiről híres Iránnal és az olajra épülő Szaúd-Arábiával. Továbbá bemutatja, hogy „Afrika víztornyaként” Etiópia milyen előnyökkel rendelkezik szomszédjaihoz képest, ezáltal mekkora eséllyel robbanhat itt ki századunk legfontosabb vízháborúja.

A könyvet A földrajz fogságában már megszokott lendületes, közvetlen stílus jellemzi. Marshall ügyesen vegyíti a szakmai magyarázó szövegeket saját történeteivel, ezáltal ezek érthetőbbé, követhetőbbé vállnak számunkra. Aki egy szakmai tanulmányt keres, rengeteg hivatkozással és idézettel, az nem ebben a könyvben fogja ezt megtalálni. Itt négyszáz oldalban egy elegyét kapjuk az adatokkal, komoly kutatási háttérrel megtámogatott magyarázó szövegeknek és a humoros, anekdotaszerű történeteknek. A könyv nagy erőssége, hogy rendkívül olvasmányos, a szakmai okfejtéseket pedig rengeteg példa (és térkép) kíséri.

Tim Marshall

Marshall az utolsó, világűrről szóló fejezetben optimista hangot üt meg az emberiség jövőjével kapcsolatban, amikor azt fejtegeti, hogy az űr tekintetében talán sikerül meghaladni a „mi” és „ők” megosztottságát, amely az eddigi történelmünk nagy részét jellemezte. Azt javasolja, hogy olyan szerződéseket kellene létrehozni, amelyek alapján a világűrbe eljutó nemzetek segítenék egymást különböző projektekben, illetve vállalnák, hogy megosztják egymással a hasznot és a tudást. Marshall szerint ennek az együttműködésnek olyan praktikus céljai is lehetnének, mint az alacsony Föld körüli pályára telepített napreflektorok, amelyek a napfény a földön lévő napfarmokra irányítanák, így a fejlődő országok ingyen juthatnának energiához. Az biztos, hogy az ilyen elképzeléseknek csak a fantáziánk szabhat határt. Ez a határ – ahogy Tim Marshall fogalmaz – ma már a csillagos égnél is messzebb van, ahova, ha együtt vállalkozunk rá, hamarabb odajuthatunk.

Tim Marshall: A földrajz hatalma (Park könyvkiadó, 2022, 423 o.)

Gábos Marcell (AKG, 10. évf.)

LIKE - értesülj az új cikkekről!