A Budapest Bike Maffia egy 2011-ben létrejött szervezet, melynek legfőbb célja, hogy civil embereket bevonva segítsék az arra rászorulókat. Jelenleg 12 projektet működtetnek, melyek közül csak egy a Vitaminkommandó. Ez a program hétfőn és csütörtökön 6 órától várja a segítőket, hogy hajléktalan embereknek szendvicseket készítsenek, majd bringára pattanva szétosszák azokat. Egy este alatt megközelítőleg 120-150 szendvics kerül kiosztásra, nagyjából 90-100 ember vacsoráját biztosítják így.

Erre a szervezetre a Facebookon találtam rá, és eddig kétszer döntöttem úgy, hogy elmegyek segíteni. Mikor megérkeztem az épület elé, már ott sorakoztak a bringák, amik csak az osztásra vártak. Beljebb mentem, és megpillantottam egy hosszan kígyózó asztalt, amin a hozzávalók díszelegtek. Az emberek két oldalon álltak, mindenki végezte a rá kiszabott munkafeladatot. Úgy dolgoztak, mint egy manufaktúra.

Mindenki egy kis részfeladatot végez el, utána továbbadja a készülőben lévő szendvicseket – így ugyanis sokkal gyorsabban, hatékonyabban megy a munka. A szervezők figyelnek rá, hogy az elkészült szendvicsek magas tápanyagtartalommal rendelkezzenek. Mindig tesznek bele felvágottat, sajtot és valamilyen zöldséget. A szendvicseket nagy odaadással és szeretettel készítik, figyelnek rá, hogy minél ízletesebb legyen. Az asztal körül állók beszélgetnek, nevetgélnek vagy éppen csak hallgatják a zenét, melyet a szervezők tettek be. Álltalában egy vagy másfél órán keresztül készítik a szendvicseket, ezt követően megszámolják őket és készítenek egy csoportképet. Ezek után megbeszélik, hogy ki merre fog menni, kutatni az emberek után. Ha minden készen áll, mindenki a táskájába tesz egy párat és útnak indulnak.

Az összes szendvics kétharmad részét különböző hajléktalanszállókra viszik, a maradék részét az utcán osztogatják szét. Fontos tudni, hogy a hajléktalanszállókban is nagy szükség lehet a segítségre, mivel az ott lakók szállást ugyan kapnak, de élelmiszert nem mindenhol biztosítanak nekik. Az osztás újabban már egy kicsit nehezebb feladat, ugyanis mióta bűncselekménnyé nyilvánították közterületek „életvitelszerű használatát”, egyre kevesebb hajléktalant lehet megtalálni. Ez persze nem azt jelenti, hogy el is tűntek, inkább azt, hogy elbújtak, és így sokkal nehezebb nekik segítséget nyújtani.

Mikor találkoztunk valakivel az utcán, akinek szüksége lehet ételre, és átadtuk neki a szendvicset, úgy nézett ránk, mintha az életét mentettük volna meg. Ez borzasztóan jó érzés, és nyilvánvalóan nem csak az osztónak. Persze van olyan is, amikor olyan későn érünk valakihez, hogy már alszik. Ilyenkor mellé rakjuk, és ha majd felkel, meg tud reggelizni. Ha valakivel ébren találkozunk, akkor megkérdezhetjük tőle, hogy mire van szükségre, és e szerint segíthetjük a továbbiakban. Körülnézhetünk ilyenkor aluljárókban, parkos részeken, a főutaktól távolabb álló padoknál.

Szerintem ez egy nagyon jó kezdeményezés, segítünk az embereken, úgy, hogy közben jól érezzük magunkat, és aki ezt bringával teszi, annak megvan a napi testmozgás is. A Budapest Bike Maffiának ezen kívül még egy csomó érdekes projektje is van. Többek között ők szervezik a +1 szendvics akciót, melynek célja, hogy a gyerekek +1 szendviccsel érkezzenek az iskolába, amit leadhatnak egy arra kijelölt dobozba, és amiket később a Maffia szétoszt.

Van még egy fotóprojektjük is, a MyBudapest Projekt, melynek lényege, hogy eldobható kamerákat adnak hajléktalan embereknek, akik lefotózhatják, hogy számukra mit is jelent Budapest. Ezeket utána összegyűjtik, a készített képek pedig egy kiállításon megtekinthetők. A legjobbakat beválogatják egy naptárba, amit meg lehet vásárolni, és ennek bevételét a képek szerzői megkaphatják.

Szerintem az, hogy megcsináljunk egy vagy akár több szendvicset, nagyon kicsi áldozattal jár és borzasztóan nagy örömet tud okozni. Amikor pedig látom az emberek szemében ezt az örömet, boldogságot, akkor érzem úgy, hogy „ez megérte”.

Nej Nóra (AKG, 8. évf.)
fotók: BBM

LIKE - értesülj az új cikkekről!