Már másodjára néztem meg a Vígszínházban a Diktátor című előadást, és még mindig felejthetetlen az élmény. A darabot Charlie Chaplin első hangosfilmje alapján írták, melyet a II. világháború alatt készített, és ez az első Chaplin-film adaptáció színpadon. A film és a darab is az egyik háborús ország diktátoráról és egy zsidó borbélyról szól. A helyszín- és személynevek kitaláltak, de nyilvánvaló, hogy Chaplin az akkori német politikát figurázta ki.

Tehát a főszereplőink: a zsidó borbély és Adenoid Hynkel, Tománia diktátora. Mind a két szerepet a jól ismert kalapos, pálcás, rövidre vágott bajuszos ember alakítja.

Egy Chaplin filmről van szó, tehát nem meglepő módon, a tragikus történelmi háttér ellenére ez egy komédia. Rengeteg humorforrás van benne: a borbély játékos mozgása, a különböző szereplők szélsőséges karakterei vagy éppen a magyar politikai utalások. És ami nekem legjobban tetszett, az a nyelvi játék volt. Aki látott már felvételt arról, ahogyan Adolf Hitler beszél, csodálkozva nézte a színpadot. Ifj. Vidnyánszky Attila, a borbély és Hynkel megszemélyesítője olyan jól adja elő a szerepet, hogy a néző tényleg a háborús Németországban érzi magát, annak ellenére, hogy csupán véletlenszerű német szavakat kever németesen hangzó magyar szavakkal. Ez teszi az egészet komikussá. A színpadon teljes beleéléssel, már leizzadva, köpködve, eltúlzott német akcentussal üvölti a kihelyezett mikrofonba, hogy naplemente, stadion vagy Arnold Schwarzenegger. Napaloni, Baktéria diktátora pontosan ugyanígy alakítja ezt a szerepet, csupán olaszul. De nem csak Hitler és Mussolini kapott játékos, új neveket. Herr Herring, a hadnagy Hermann Göringre utal, Garbitsch, a propagandaminiszter pedig Joseph Göbbelsre.

Talán úgy gondolhatjuk, hogy egy olyan borzalmas dolgot, mint Hitler és a holokauszt, nem épp komédiaként kéne feldolgozni. Ez a darabban azonban nem jelent problémát, tökéletesen az ízléses humor határán belül van. Amikor első alkalommal mentem el az előadásra, itt-ott a nézőtéren lehetett látni (főleg idősebb korosztályból) embereket, akik nem tapsoltak a végén. Hiszen szó esik a diktátor kedvenc stadionjáról; egy gazdag zsidóról, aki a világbank feje, és Tománia tőle akar kölcsönkérni, annak ellenére, hogy a népét üldözik és a gyermekvállalási propagandáról.

Ez egy olyan darab, amit mindenkinek legalább egyszer látnia kell, mert remek színészi munka van benne, jó humorral, egy kis tragédiával és a végén egy fontos emberi üzenettel.

Horváth Vilmos (AKG, 8. évf.)
fotók: vigszinhaz.hu

Charlie Chaplin: A diktátor (Vígszínház)
Rendező: Eszenyi Enikő
Szereplők: ifj. Vidnyánszky Attila, Wunderlich József, Hajduk Károly

LIKE - értesülj az új cikkekről!