Kiskorunkban valószínűleg mindannyiunknak sokszor elmondták, hogy kezet mosni fontos. Bólogattunk, megígértük, hogy igen, rendesen meg fogjuk mosni, és hogy nem fog kimenni a fejünkből, de aztán valahogy mégiscsak kiment a fejünkből. Elég sokunk fejéből ment ki, hogy kezet mosni egyáltalán kell, szappannal, rendesen, és nem 5 másodpercen keresztül. Az pedig, hogy hogyan kell igazán rendesen kezet mosni, elég sokunknak soha nem is volt a fejében, hiszen nem tanították meg. Csak most, hogy világszinten több mint húszezer ember halt bele a legújabb vírusba, kezdtük el megosztani a videókat és képeket a rendes, teljes kézmosásról.
Én is tisztességes higiéniai nevelést kaptam. Anyám mindig rám szólt, ha látta, hogy szappan nélkül mosom meg a kezemet, vagy épphogy csak összedörzsölöm a tenyeremet a csap alatt. Ha láttam, hogy a nyilvános vécében valaki a vécézés után kézmosás nélkül megy ki az ajtón, undorodva néztem rá. Majd kinyitottam a csapot, betartottam a kezemet a víz alá 5 másodpercig és elzártam a csapot. Ezáltal felsőbbrendűnek és tisztának éreztem magamat, és a kezemet lerázogatva kivonultam a mosdóból. Igen, a szüleim tanítása ellenére nagyon sokszor nem használtam szappant; néha azért, mert nem volt, néha azért, mert egyszerűen lusta voltam.
Aztán megjelent a koronavírus-járvány. Eleinte egy kicsit féltem, aztán valahogy megnyugodtam a nagyon alacsony halálozási arányok láttán. Persze olvastam, hogy a legjobb védekezés, ha az ember rendszeresen mossa a kezét és nem nyúlkál az arcához. Nem gondoltam, hogy nekem ez problémát jelentene; hiszen vécéhasználat után mindig megmosom a kezemet, és ha hazaérek, általában akkor is. Általában. Ha az iskolába beérek, akkor már nem biztos. Sőt, szerintem elég kevésszer mentem el kezet mosni az iskolába való beérés után, pedig én általában a suliban reggelizek, ott eszem meg a szendvicseimet és iszom meg a kávémat. Mégsem mostam kezet, még ha kapaszkodót fogtam előtte a buszon, akkor se. Elég sokszor előfordult olyan is, hogy a boltban vettem valamit enni, és azt rögtön utána kibontottam és enni kezdtem, kézzel, pedig előtte pénzt fogtam meg. Igazából fel se merült bennem, hogy ezek a dolgok olyan nagyon koszosak lennének. Persze tudtam, hogy azok; ha megkérdeznek, nyilván elmondom, hogy a buszon a fogódzkodók, amiket mindenki megfog, nem a legtisztábbak, és hogy a pénz még annál is koszosabb; de valahogy nem jutottak el teljesen a tudatomig. És hát én mostam kezet. Mindig is mostam kezet, vécézés után, vagy ha nagyon koszos lett a kezem, pl. festékes. Amikor – már a koronavírus idején – egy kézmosásról szóló cikkbe beágyazva láttam a WHO által elismert, rendes, hatékony kézmosást bemutató videót, nem néztem meg, mert elég nevetségesnek tartottam. Tudom én, hogy kell kezet mosni! Még ha nem is mosok egészen rendesen kezet, mert sokszor csak leöblítem a kezem, szappan nélkül és rendesen kezet mosni meg szappannal kell, akkor is tudok, ha éppen akarok. Ez a videó biztos ilyen nigériai kecskepásztoroknak készült, akik kunyhókban laknak és még életükben nem láttak csapból folyó vizet.
Mikor a koronavírus már rég elérte Magyarországot, és bennem is – gondolom sok más emberrel együtt – felmerült, hogy vajon hogy kell tényleg rendesen kezet mosni, végre megnéztem a körülbelül három perces videót. Hát kiderült, hogy én még életemben egyszer sem mostam rendesen kezet. Nem voltam lesokkolva vagy ilyesmi, csak viccesnek tartottam a dolgot. Meg elég viccesnek tartottam azokat a dolgokat is, amiket a videóban csinált az emberke; összekulcsolt kezekkel megmosta az ujjak belső oldalát, meg összetett ujjakkal megdörzsölte a tenyere belső oldalát, külön megmosta a hüvelykujjait és ilyesmik. Elég bizarrnak is tűnt. Szerintem senki nem mosott így kezet – gondoltam. Akkor most senki nem mos rendesen kezet?
Anyukám azt mondta, hogy a nagymamám így mosta mindig is a kezeit, lehet nem pont úgy, ahogy a videóban mutatták, de alaposan, az ujjai között is, meg ilyesmi. Az ő apja állatorvos volt, úgyhogy lehet, hogy azért. Gondolom, hogy az orvosoknak, akiknél a higiénia tényleg rettenetesen fontos, megtanítják, hogy kell ezt a rendes kézmosást csinálni, nagyanyám pedig innen tanulta. Akiknél a higiénia tényleg rettenetesen fontos. De mégis, mikor, hol, kiknél nem rettenetesen fontos a higiénia?
Hát, nem tudom, de nekem, úgy látszik, annyira nem. Még most sem pont úgy mosom a kezem, ahogy elvileg kéne. Bár most már általában odafigyelek arra, hogy az ujjaim között is megdörzsöljem a bőröm, elég szappant tegyek a kezemre és ilyesmik. Erre most kezdtem el ügyelni, néhány hete, amikor már a koronavírus rég itt volt Magyarországon. Magamban mindig mulattam magamon, hogy milyen vicces már, pont most kezdtem el rendesen kezet mosni, most, hogy már egy világméretű járvány van. És még most sem mosom ténylegesen rendesen a kezeimet. Valószínűleg nagyon sokan mások is vannak ezzel így. Most, hogy világméretű járvány van, elkezdenek nagyon odafigyelni a kézmosásra. Rendesen, szappannal, és kézfertőtlenítőt is gyakrabban használnak. Ezelőtt nem így tettek. És amikor a világméretű járvány elvonul, és feltalálják a gyógyszert vagy az oltást, és ennek a sok marhaságnak mind vége lesz, vajon ugyanúgy visszatérnek-e a régi szokásaikhoz és a felületes kézmosáshoz? Valószínűleg igen. Nem mindenki, de nagyon sokan szerintem igen. De miért? Mert az emberek hülyék, magamat is 100%-ig beleértve. Én is borzasztó hülye és ignoráns vagyok. Amikor az iskolánkban kitettek minden egyes mosdóba fertőtlenítőszert, hogy mossunk azzal kezet, és mellé egy papíron kitették a helyes kézmosás lépéseit, amiket a videóban is láttam, nagyjából csak legyintettem. Sohasem használtam a kézfertőtlenítőt, csak akkor, amikor már nem volt szappan. Mondjuk előtte sokszor szappant sem használtam, úgyhogy már a szappan is előrelépés volt. Ami pedig a helyes kézmosást ismertető papírt illeti, szerintem rá se néztem.
Még amikor már megtalálták az első koronavírus-fertőzötteket Magyarországon, sem érződött teljesen igazinak a vírus. Persze tudtam, hogy az, de nem voltam benne biztos, hogy ebből tényleg nagy járvány lesz nálunk is. Azt meg elég abszurdnak tartottam, hogy bezárják az iskolákat. De aztán bezárták az iskolákat, és valószínűleg a tanév végéig ez így is marad. Elkezdtük az online tanulást, és most jószerivel a házunkból sem léphetünk ki. Bár hatóságilag még nincs megtiltva a kijárás, jelenleg az a legjobb ötlet, ha otthon maradunk.
Gondolkodtam, vajon azért van-e ez, mert nem mosunk kezet. Nyilván nem én vagyok/voltam az egyetlen flegma, rendes kézmosásra fittyet hányó, lusta ember, aki úgy érezte és még mindig eléggé úgy érzi, hogy nincs neki ideje 30 másodpercig kezet mosni. Ez a legostobább dolog a világon, mi az, hogy nincs 30 másodperced kezet mosni? Mégis így érzem.
Na de ha nem én vagyok az egyetlen, és valójában elég sok ember, elég sok országban nem mosta eddig rendesen a kezét, és ezután sem fogja, akkor lehet, hogy ezért vagyunk ott, ahol vagyunk? Nos, valószínűleg nem ez az egyetlen ok, de ez is benne van a dologban. Én biztos vagyok benne, hogy az általános higiénia, illetve annak hiányosságai belejátszanak a járvány terjedésébe.
Úgyhogy mit tudok mondani? Mossunk kezet és ne nyúljunk az arcunkhoz. És maradjunk otthon. Most tényleg ezt a legjobb tenni. Én nyilván nem beszélhetek, hiszen, mint már említettem, nem 100%-ig úgy mosom a kezem, ahogy kéne. És ha elmúlik a járvány, valószínűleg én is, sok más ember mellett, visszatérek régi rossz szokásaimhoz. És az arcomhoz is sokszor nyúlok. Elég sokan ugyanígy tesznek. De ha belegondolunk, hogy mi lenne a legjobb, az lenne a legjobb, ha odafigyelnénk a személyes higiéniánkra és rendesen megtisztítanánk a kezünket, akkor is, ha nincs éppen egy globális pandémia, amiben napi több ezren halnak meg és be vagyunk zárva a házunkba. Mert a tisztaság fontos, és lehet, hogyha elkezdünk tényleg mindannyian tényleg rendesen kezet mosni, akkor majd nem lesz még egy ilyen globális pandémia. Vagy lesz még egy járvány, ami még alattomosabb és gonoszabb, és ellenálló a szappannak és a kézfertőtlenítőnek, és nem tudjuk majd semmivel legyőzni… és tényleg kihal az emberiség. Micsoda megnyugtató gondolatok.
Mörk Márta (AKG, 11. évf.)
LIKE - értesülj az új cikkekről!