A mai világban mindenki úgy tudja, hogy a rózsaszín a kislányok, a kék pedig a kisfiúk színe. Bár ma már a lányok is hordanak kéket, ha az emberek meglátnak egy fiút rózsaszín pólóban, akkor egyből megjegyzésekkel árasztják el. De hogyan és mikor kezdődött mindez?
A kérdés megválaszolásához vissza kell mennünk egészen a 19. század közepéig, mivel a színeknek ekkor kezdett el igazán jelentősége lenni. Ez előtt, praktikus okokból, a nők az összes gyereket fehér ruhába öltöztették, mivel fehérítővel sokkal könnyebb volt kimosni a gyerekek öltözékeit. Legkorábban 6-7 éves korukban adtak a gyerekeknek színes ruhát, mivel ekkor már elkezdték tanulni az illemet. A 19. században elkezdtek megjelenni a különböző pasztell árnyalatok, így szépen lassan a kisgyermekekhez is egy-egy szín kötődött. Évtizedekkel később lett véglegesen a rózsaszín és a kék a csecsemők színe. De nem ám a ma megszokott felosztásban. Régen a kislányokat öltöztették kékbe, a fiúkat pedig rózsaszínbe. A kék szín Szűz Máriához vezethető vissza, mivel őt is mindig kékben ábrázolták. Így a kék szín Máriát és a szelídségét jelképezte, míg a rózsaszín, a vörös egyik árnyalataként az erőt, a kitartást és a büszkeséget szimbolizálta. De akkor mindez hogyan változott meg? A színek felcserélődése a textiliparhoz köthető, mivel a második világháború után majdnem az összes ruhagyár a rózsaszínt kezdte el nőiesnek beállítani. Ez az új trend pedig végigsöpört az egész világon és beivódott az emberek agyába. A fiús-lányos színek között egyre szélesebb lett a választóvonal, míg a végén szinte elfogadhatatlan lett az, hogy egy férfi vegyen magának egy rózsaszín dolgot.
Ezzel a ruhaipar elérte a célját, hiszen ha egy családban nem két fiú vagy lány gyerek születik, hanem egy fiú-lány páros, akkor a szülőknek külön kell ruhát vennie a két gyereknek, nem örökölhetik egymás ruháit. A fogyasztás így egyre csak nőtt és nőtt, a társadalmi elvárások miatt. Nem sokkal később a „nemek színei” nemcsak a ruhaiparban váltak jellegzetessé, hanem a szépségiparban és a különböző használati tárgyak árusításánál is. A drogériákban van rózsaszín polc, ami a nőknek szól. Ugyanaz van ott a polcon, mint ami a férfiaknak is, csak rózsaszínben, és ezzel együtt drágábban. Ezt hívják sokan rózsaszín adónak. Azért kérnek többet egy borotváért, mert az rózsaszín, és akkor a nők biztos megveszik, mert nőiesek akarnak lenni. Ugyanazokból a termékekből a színük miatt kell még egyet vennünk. Ezzel a fogyasztás megint csak nő, az árak emelkednek, mégis mindenki megveszik a „saját nemének valót”. Ezen kívül, ha egy család kisbabát vár, és kiderül a neme, akkor a szülők, ha például lány a gyerek, akkor csak rózsaszín ruhát/cumit/cumisüveget/stb. fognak kapni. Így, ha később jön majd egy fiú testvér, akkor ugyanazt figyelhetjük meg, mint a ruháknál, mindenből kell az új. Úgy gondolom, hogy ennél már okosabbnak kell lennünk, és nem kell bedőlni az ilyen marketingfogásoknak. Viseljük azt a színt, amelyiket akarjuk, és ne amiatt fájjon a fejünk, hogy valakinek sok évtizeddel ezelőtt éppen melyik árnyalatra esett a választása.
Varga Adél (AKG, 8. évf.)
LIKE - értesülj az új cikkekről!
