Vajon ki lehet az a rossz ember? Kit nevezhetünk láthatatlannak, akivel jóban vagyunk? Hisz akit szeretünk, azt látjuk is, nem?
Sokak gondolhatnak egyből a „rossz barát” alatt a különböző csalókra, akik korunkbelinek tettetik magukat, majd minden adatot kiszednek belőlünk. A rossz barát viszont mindig ott van, nem is feltétlenül árul el minket, csak inkább árt neked, mint segít. A rossz barát pedig szinte már mindenkinek a kezében ott van. Mindenkit megmérgez, és csak kevesen tudják leállítani vagy teljesen eltüntetni a toxikus „barátságot”.
A telefonjaink sok mindenben segítenek nekünk, például „meg tudjuk tervezni az utunkat, fel tudjuk hívni a barátainkat és emailezni is tudunk” – mondanák azok, akik még akkor is éltek, amikor nem volt telefon. De mi, a mostani generáció, már beleszülettünk a modern telefonok világába. A legtöbb korunkbeli már kiskorában látott elektronikus eszközt, sokaknak adták oda a telefont szórakoztatásnak. Nekem is többször adták oda a szüleim, ezeket a pillanatokat mindig nagyon élvezetem. Akár órákig is eljátszottam a különböző hercegnős játékokkal.
Ma már nekem is van telefonom, laptopom, bármikor le tudnék ülni játszani. Sokan ellenzik azt, hogy a kisgyerekeknek odaadjuk az elektronikai tárgyakat, mert az gátolja a fejlődésben, nem lesz saját gondolata, de én ezzel nem értek egyet. Bár nyilván az se jó, ha csak ebből áll az élete, de a fejlődésben nem állított meg, sőt! Én már sokkal jobban tudom kezelni a telefont és a számítógépet, és könnyeben rájövök, hogy hol van a határ. Bár ez így leírva szép és jó, mondhatni tökéletes, de közel sem az. Más helyzet az, amikor a saját eszközödet használod. Akkor te szabod meg, hogy mikor veszed elő. Amikor megkaptam az első telefonomat, én is oda voltam, meg vissza, hogy azt töltök le rá, ami nekem tetszik, és játszhatok vele. Ahogyan nőnek fel a gyerekek, egyre több dologról lesz tudomásuk, szóval 9-10 évesen már legalább egy social media felületet ismernek – és általában ki is harcolják a szüleiktől, hogy letölthessék. Én is pontosan ilyen voltam, nálunk a Musical.ly (most Tik-Tok) volt a menő. Mindenki, aki egy kicsit is menő akart lenni, az letöltötte, mert hogy az milyen jó (utólag persze ég mindenkinek feje a kitett videók miatt). Ahogy használni kezdjük a social mediát, az elkezd minket beszívni, és ahogy egyre idősebbek leszünk, annál több és több szociális appunk van. Ez egy ideig még jónak is mondható, hiszen a gyermek felfedezi a világot, lesz egy jobb világképe. A legtöbb ember (köztük én is) szórakozásra és kapcsolattartásra használja a programokat. Itt kiemelném a szórakozást, mert ezzel lehet a legkönnyebben túlzásba esni, mert mindent, amit csinálunk (például nézegetjük az Instagramot), azt szórakozásnak mondjuk. De mi is ez valójában? Nézzük a modelleket, a sztárokat és mások lefotózott életét. Mivel a saját ismerőseinkkel találkozunk, az esetükben látjuk azt is, hogy milyen a valós életük. De a sztárokkal, influenszerekkel, modellekkel nem találkozunk, és csak azt látjuk, hogy milyen jót ettek, milyen szép az alakjuk, milyen jó ruha van rajtuk. Amit tudatosan fel sem fogunk. Csak lerakódik bennünk az irigység, és már nézzük is az új tartalmat.
Folyamatos ingerek érnek, amik folyamatosan féltékenységet okoznak. De erről mi nem is feltétlenül tudunk. Csak egy idő után, amikor már elég sok réteg összegyűlt, akkor kezdődik el az elégedetlenség: „nekem nem szép az alakom”, „én nem voltam nyaralni”, „nekem nincsen párom”. Ezzel együtt élünk, benne van a világunkban, megszoktuk. Hogy látjuk a tökéletességet, aztán pedig visszatérünk a valóságba. Sok embernek fogalma sincs, hogy ez mennyire nagy hatással van az emberre. Nem tűnik fel, mert mindig visszamegyünk hozzá, akár egy baráthoz. Rossz hatással van ránk, mégis az életünk része, mert sokkal jobban figyelünk a pozitív érzésekre. Lehet, hogy már a vérünkben van az, hogy ellenkezünk a rossz ellen, és sose hisszük el, hogy tényleg jobb lehet e nélkül.
Ezért ajánlom mindenkinek, hogy töltsön egy-két napot média és telefon nélkül, hogy megtapasztalja, milyen az élet a láthatatlan rossz barát nélkül.
Varga Adél (AKG, 8. évf.)
LIKE - értesülj az új cikkekről!
