Szerelmes történet egy fiú szemszögéből? Nyulász Lelle könyve rendhagyó módon dolgoz fel egy klasszikus szerelmi történetet. A könyvet a 18 éves Márk (a regény főszereplője) szemszögéből olvashatjuk, aki igencsak zavaros családi háttérrel rendelkezik. A karakter által a külvilág felé viselt álarcot csak első igaz szerelme, Rózi tudja levetetni, és azt is csak nagy nehezen. De vajon mennyire nehéz a másik nem érzéseit leírni? Interjú Nyulász Lellével, a Rajtam kívül című regény írójával.

Szubjektív: Mikor jött a regény és a fiú főszereplő ötlete?

Nyulász Lelle: A történet alapkoncepciója tizennyolc éves koromban született meg, amit az akkori zenei ízlésem és egy korábban olvasott könyv nagyban befolyásolt. A legnagyobb löketet Enrico Brizzi: Jack Frusciante otthagyta a bandát című könyve adta, ahol szintén egy fiú szemszögéből olvashatjuk a történetet. Az én regényem megalkotásánál is ennek a könyvnek a szeretete adta meg a motivációt.

Sz.: Milyen nehézségeid voltak a könyv megírásakor? Mi tudott ezen átlendíteni?

Nyulász Lelle: Minden író életében eljön az a pillanat, amikor nincs ihlete és nem tud mit írni. Nekem is többször volt ilyenem, szerencsére ilyenkor mindig volt egy ember, aki segített. Legvégső lelki elkeseredésemben anyukámhoz tudtam fordulni, ő pedig bármi történt, meghallgatott. De az elejétől kezdve velem volt a mentorom, Mészöly Ágnes és a szerkesztőm, akik szakmailag nyújtottak biztos segítséget.

Sz.: Egy korábbi interjúban azt nyilatkoztad, hogy Márkkal ellentétben te egy nagyon támogató környezetben nőttél fel. Ha ez igaz, akkor miért egy nem mindennapi családra esett a választásod?

Nyulász Lelle: Mindenképpen szerettem volna megmutatni a család jelentőségét, és azt, hogy ma mennyire gyakori az, hogy valakinek rossz kapcsolata van a szüleivel. De ha jobban belegondolunk, jól látszik, hogy az egész diszfunckionális családkép csak egy metafora, és társadalmi problémákra mutat rá egy anya-fia konfliktuson keresztül. Legjobban a férfiak felé mutatott elvárásokat és az ezzel járó feszültséget szerettem volna boncolgatni, de Cián karakterén keresztül próbáltam a rasszizmusra is utalni a története segítségével.

Sz.: Nehezebb volt egy fiú szemszögéből megírni a családon belüli történéseket? Könnyebb lett volna lányként írni ezekről?

Nyulász Lelle: Nem volt könnyű feladat autentikusan szólni egy férfi szemszögből, főleg az elején, de a végére sikerült ráéreznem, megszoknom ezt a fajta írástípust is. Egy idő után meg tudtam válni a saját szemszögemtől, és teljesen át tudtam venni Márk karakterét és nézőpontját. Úgy gondolom, nem lett volna sokkal könnyebb mindez, ha a főszereplő lány lett volna, mert mindkét nemnél vannak olyan dolgok, amit nehéz jól és hitelesen megfogalmazni, mivel teljesen máshogy írod meg azt, amit te személyként megélsz.

Sz.: Egy könyv fontos része a nyelvezet. A mai fiatalok beszéde nagyon gyorsan változik, akár két hét alatt kiöregedik egy-egy kifejezés. A könyv megírása alatt mennyire volt nehéz ezzel lépést tartani?

Nyulász Lelle: Amit nem éreztem elég hitelesnek, azt próbáltam a lehető legnagyobb ívben elkerülni, de a könyv első verziójában több olyan kifejezés is volt, amit erőltetettnek éreztem. Így a végén kialakult az a szabály, hogy csak olyan káromkodást és szlenget írtam le, amit én is használnék. De mivel elég közel vagyok ahhoz a korosztályhoz, akiknek szántam a könyvet, ez nem okozott különösebb nehézséget. Ettől függetlenül úgy érzem, hogy bármennyire is változik a diáknyelv, vannak olyan szavak, szófordulatok a könyvben, amelyek örökké megállják a helyüket.

Sz.: Szerinted kit érdekelhet a legjobban egy tizenhét évesekről szóló történet? Ez egyezik azzal a korosztállyal, akiknek te szánod a könyvet?

Nyulász Lelle: Amikor a könyvet elkezdtem írni, a célom az volt, hogy tinikről írjak tiniknek, de saját tapasztalataim alapján el tudom képzelni, hogy jobban érdekli a fiatalabb korosztályt ez a történet – mivel én tíz-tizenkét évesen már olvastam nálam pár évvel idősebbekről is. A kisebbeknek nagyon nagy élményt tud adni egy ilyen könyv, mert azt hiszik, ez betekintést ad majd a későbbi életükbe. Ettől függetlenül, azt hiszem, a regény egy tizenhét év körülinek is adhat értékes perceket, főleg akkor, ha hasonló cipőben jár, mint Márk.

Sz.: Ugyancsak egy régebbi nyilatkozásodból derült ki, hogy a személyiséged Zsófi karakterével egyezik a legjobban, Márkéval pedig semennyire. Ha mégis ki kéne emelned valamit Márkban, ami benned is fellelhető, mi lenne az?

Nyulász Lelle: Én az egész könyvről azt állítom, hogy csak nyomokban tartalmaz engem. A karakterek nagyrésze teljesen más ember, mint én, így ez Márkra is vonatkozik. Sosem gondoltam még át azt, hogy mi közös bennünk, de egy barátnőm a kézirat olvasása közben azt mondta, hogy én is mindig jól szeretnék teljesíteni, ahogy Márk.

Sz.: Maga a történet elég hirtelen ért véget, és a szerelmi szál sincs teljesen lezárva. Ez tudatos döntés volt, vagy regény nem itt fejeződik be és várható folytatás?

Nyulász Lelle: Volt bennem egy alapvető szándék, hogy hagyjak kérdést az olvasókban, de úgy érzem, sokkal valósághűbb így a regény, mivel sokszor nem kapunk teljes lezárást az életben sem.

Varga Adél (AKG, 9. évf.)
fotók: Gortva Réka, Karácsony Mihály

LIKE - értesülj az új cikkekről!