Tagadnám, ha azt mondanám, hogy én még soha nem kívántam volna, hogy idősebb legyek, mint vagyok. De ez kinek az agyában nem fordult meg? Manapság az emberek nagy része belecsöppen a felnőttkorba vagy akár már a tinédzserkorba is. Nem vagyunk erre felkészülve, és mivel még új és idegen nekünk a helyzet, ezért átgondolatlanul cselekszünk, mert nem ismerünk más utat. Ezt ábrázolja Leah Meyerhoff 2014-es filmje, az I Believe in Unicorns.

A Stranger Thingsből ismert Natalia Dyer által játszott főszereplő, Davina, egy tizenhat éves lány, akinek egész életében beteg anyjáról kellett gondoskodnia. Sose panaszkodott emiatt, de mikor beleláthatunk a mindennapjaiba, érzékelhetjük, hogy milyen magányos néha. Viszont ő is csak egy tinédzser, képzelete csodás dolgokra képes, amik egyébként gyönyörűen vannak megjelenítve a filmben. És bár az agya egész nap azon jár, hogy milyen lehet a teljes nyugalom világa, tündérekkel és békével, itt jön közbe a történet igazi bonyodalma.

Egyik nap, iskola után, amikor Davina a legjobb barátjával, Cassidyvel piknikezik, a közelben észrevesz egy gördeszkázó fiút, Sterlinget, aki szemezik vele. Odamegy hozzá, és a beszélgetésük után nap mint nap találkoznak. Davina úgy érzi magát mellette, mint egy igazi nő, csak ahogy múlik az idő, egyre jobban megismeri a másik oldalát is. Sterling elhívja egy buliba, és mire a lány megérkezik, ő már teljesen részeg, és rá fittyet se hányva, egyedül bulizik.

De mit nem javíthat meg egy rövid bocsánatkérés, és egy spontán döntésük eredményeképpen elindulnak egy távoli utakra vezető kocsis kalandra. Romcomba illő futkorászás a mezőn, vízipisztolyozás, majd pár száz kilométer megtétele után feszülni kezd a helyzet közöttük. Mivel még nem múltak el 18 évesek és nem is dolgoznak, a pénzük fogytán, így vásárlás közben Sterling egy-két dolgot a zsebükbe csusszant – az eladó úgyse látja. Ahogy az ingerültség nő a messzi távollét miatt, úgy a szerelem tüze is kezd kialudni, és kapcsolatuk elkezd nagyon törékeny lenni – főleg Sterling hangulatingadozásai és agresszivitása miatt, ami, mint kiderül, családi okokra vezethető vissza. Lassan vissza is indulnak, olyan élményekkel és tapasztalatokkal, amiket nem lehet megvásárolni.

Leah Meyerhoff rendezőnek, míg bár rövidfilmjei (Twitch, Team Queen, Like Our Fathers) elismertek, ő még nem annyira ismert, pedig a filmjei olyan művésziek és mélyre hatolóak, mint kevés más rendezőnek. A kamera, amit használtak, olyan érzést keltett néha, mintha egy emléket néznék, vagy mintha a táj egy másik világról lenne, főleg a kalandjuk elején, ahol a rendező a természetet jelenítette meg. Már ezért is érdemes megnézni az alkotást. A film különlegessége abban rejlik, hogy egyszerre mennyi nyers és erős érzelmet vált ki az emberből. Nem ajánlanám olyannak, aki nem bírja a durvább jeleneteket vagy nem szereti a szomorkás filmeket.

Mivel ez a 80 perces film annyira még nem ismert nálunk, ezért még nincs magyar szinkronhangja, tehát csak angolul lehet megtalálni az interneten. Javaslom a Soap2day-t, ami egy ingyenes oldal, és aminek óriási filmgyűjteménye van. A kevésbé híres filmeket ott mindig megtalálom, és még Anna se ír rám mindössze 2 kilométerről, hogy ismerkedjünk meg.

Bár ez alapján a leírás alapján a film egy kicsit furcsának és brutálisnak tűnik, ez a rövid összegző nem elég ahhoz, hogy ki lehessen fejezni, milyen is ez a film. A címválasztás például tökéletes volt hozzá, I Believe in Unicorns (Hiszek az egyszarvúakban). Ez bemutatja Davina gyermek lelkét, ami éppen bezuhan a felnőtté válás szakadékéba. Davináék kalandja egy hullámvasút volt, míg maga film egy útvesztő.

Solomon Márta (AKG, 8. évf.)

I Believe in Unicorns (2014, 80’)
Rendezte: Leah Meyerhoff
Szereplők: Natalia Dyer, Peter Vack, Julia Garner, Amy Seimetz

LIKE - értesülj az új cikkekről!