Nem kell megijedni, a cím láttán ne gondolja senki, hogy komoly matematikai kérdéseket boncolgató könyvet ajánlok, amelyben a számok játsszák a főszerepet.

Kétségtelen, hogy az olasz szerzőnek sok köze van a számokhoz, hiszen Paolo Giordano részecskefizikából doktorált, és mindössze huszonhét éves volt, amikor megírta ezt a művet, amely egyébként első regénye, és mely már a kiadás évében (2008) bestseller lett. Nem csoda, hogy több mint harminc nyelvre lefordították. Szerintem arra azért ő sem számított, hogy odaítélik neki hazája legrangosabb irodalmi díját is, a Premio Stregát, melyet olyan neves írók tudhatnak magukénak, mint Umberto Eco vagy Alberto Moravia.

A műben egy fiú, Mattia és egy lány, Alice sorsát kísérhetjük végig gyerekkoruktól kezdve, több mint húsz éven keresztül. Mindkettőjük életét meghatározza egy kiskorukban átélt tragédia. Mattia szellemileg visszamaradott ikertestvérét „ottfelejti” a parkban, ezzel örök életre szóló lelkiismeret-furdalást szerez magának, Alice pedig egy síbaleset miatt lesz örökre sánta.

Mattia a tudományhoz menekül a valóság elől és kitűnő matematikus válik belőle, Alice pedig ellenszegül apja akaratának és a fényképészetet választja az egyetem helyett. Közös bennük az, hogy mindketten sanyargatják a testüket. Alice anorexiás, Mattia pedig vagdossa a tenyerét és alkarját. Azt gondolhatnánk, hogy a két magányos fiatalt összehozza a hasonló sors, de a valóság ennél sokkal racionálisabb. Furcsa, távolságtartó barátság az övék, melynek segítségével sikerül átvészelniük a kamaszkort. Ők ketten olyanok, mint a prímszámok, melyek soha nem érnek össze, mert mindig közéjük ékelődik egy vagy több szám. Szeretnének hasonlítani másokhoz, de a múltjuk rányomja bélyegét a jelenükre. Mattia saját magát zárja ki a világból, Alice-t pedig a világ rekeszti ki.

Ahogy a cselekmény lassan kibontakozik, folyamatosan rajzolódnak ki azok az erkölcsi dilemmák, melyeknek minden ember ki van téve társadalmi kapcsolataiban: a felelősség, a gyűlölet, a harag, a kirekesztés és kirekesztettség, az irigység, a szégyen, a lelkiismeret-furdalás, a bosszú, az önbizalomhiány, az elvárások, a megfelelés, a szeretet és annak hiánya, a problémák előli menekülés és az erkölcsi bűn.

Ha nem tudnánk, hogy a regényt egy, a fizikában jeleskedő férfi írta, azt is gondolhatnánk, hogy egy pszichológusnő műve. Paolo Giordano olyan árnyaltan és lényeglátóan írja le például Alice kiskori énjének érzéseit, vagy az iskolában az őt terrorizáló lánycsapat menő vezérének gondolkodásmódját, valamint azt a hihetetlen kegyetlenséget, amivel Alice-t megalázza, hogy elképzelni sem tudjuk, honnan ismerheti ennyire a lányok és felnőtt nők érzésvilágát egy férfi. A másik dolog, ami eszünkbe juthat, az, hogy ugyan az események nagy része Olaszországban játszódik, de történhetne bárhol, annyira hiteles és reális a történet.

Azt gondolom, hogy egy nagyon komoly, komplex regény ez, amely életkortól függetlenül mindenki számára mond valamit, mindenkihez hozzátesz valamit, ezért ott a helye a könyvespolcon, hogy néhány év elteltével újraolvashassuk.

Szilágyi Luca (AKG, 10. évf.)

Paolo Giordano: A prímszámok magánya (Európa Könyvkiadó Kft., 318 o.)
La solitudine dei numeri primi, 2008.

LIKE - értesülj az új cikkekről!