A buszmegállók, kilátók és egyéb, nagy falfelülettel rendelkező építmények mindig is remek terepet szolgáltattak a graffitik és egyéb falfirkák lelkes alkotói számára. Természetesen vandalizmus mindig is volt, azonban valamennyit csak-csak változott az idők során – és bizonyára fog is. Ezért gondoltam jó ötletnek, hogy dokumentálom, a 2010-es évek végén milyen volt egy kilátó falfirka-repertoárja. Apukámmal együtt megláttuk Miskolcon az avasi kilátót, ami egy igazi retró, szocializmusból ottmaradt épület, de tényleg nagyon szép kilátást biztosít a városra. Még egy remek panorámás kávézó is van benne, ami sajnos a hideg idő miatt be volt zárva, amikor ott voltunk. Ezért hát csak nézelődtünk, olvastuk a falfirkákat és fotóztuk.

A leggyakoribb firka nagyjából az összes firkás helyen az „itt járt XY ekkor és ekkor”. Gondolom, ez nagyjából mindig is így volt. Hát ez az avasi kilátóban sincs másképp. Számtalan dátumot és nevet láthattunk, többnyire az elmúlt öt évből. (Biztos kábé öt éve festették újra legutóbb a kilátót, merthogy azt elég valószínűtlennek tartom, hogy az építése óta eltelt negyven év alatt soha nem vandalizálta senki 2013 előtt. Azért nem voltak olyan nagy szentek az előző generáció gyerekei és fiataljai sem.)

Festik az avasi kilátót, 2013 - fotó: borsodinfo.hu

A második leggyakoribb falfirka a legtöbb helyen a szerelmetes vandalizmus. Egy fiatal pár szépen felírja a monogramját, bevállalósabbak a teljes nevüket, a falra, ilyen módon örökítik meg kapcsolatukat. Ezekből a példákból is számtalan található az avasi kilátón. D.V+B.Cs is egy pár például, ugyanúgy, ahogy Dani és Letti, R. Zs. és B. A. vagy Anna és Dávid. Érdekes kérdés lehet, hogy közülük hányan vannak még együtt, és hányan szakítottak két héttel azután, hogy örök szerelmi fogadalmat tettek egymásnak a betonfalon.

Ezekre a típusokra természetesen számítottunk, mindannyian láttunk már ilyen falfirkát, nem valami érdekes. Vessük akkor hát bele magunkat az új, érdekes vagy ritka felírások világába, amikkel látogatásom során találkoztam a miskolci avasi kilátóban.

Érdekes, és ha jól veszem ki, új jelenség, amit először itt, az avasi kilátóban figyeltem meg: a motivációs idézetek falra felfestése. A kilátó falai tele voltak olyan bölcsességekkel, mint például: „a szerelem olyan, mint az alkohol. Az első csók varázslat, a második meghitt, a harmadik megszokás”. Vagy: „a természet okosabb, mint hinnénk…”, „Nincs ragályosabb a nevetésnél”. Mindegyiknél rendesen alá volt írva az idézet szerzője, és be volt az egész karikázva, mint egy Facebook- vagy Tumblr-poszt.

Csak azt nem tudom, mi visz rá valakit arra, hogy világmegváltó gondolatait az internet helyett egy hegy tetején lévő kilátóban ossza meg, ahol – akármilyen atletikus testalkatot és gyakori kirándulni vágyást feltételezünk az átlagos miskolci polgárban – mégiscsak sokkal kevesebb emberhez jut el, mint az interneten. A bölcs idézeteket ábrázoló képen a lehengerlően okos gondolatok mellett megfigyelhetünk egy péniszábrázolást (ebből is volt egy pár, mondanom sem kell), valamint egy sátánista ötágú csillagot és nem egy, de mindjárt két elegáns anarchista szimbólumot is.

Szintén meglehetősen új jelenség az, hogy az ember közterületen próbál Instagram- vagy Tumblr-követőket szerezni, oly módon, hogy felírja a usernevét, és kéri az arra járó népeket, hogy kövessék be. Nem tudom, a módszer mekkora hatásfokkal működik, de nem hiszem, hogy olyan sok embert lehetne így rábírni arra, hogy követni kezdje az Instagram-oldaladat. Az biztos, hogy sokan megpróbálták.

Legalább egy tucat Instagram-nevet és több Tumblr-nevet is találtam a kilátóban, többnyire hozzá mellékelt utasítással, mint „Jelöld!”, „Kövess szépfiú!” és hasonlók.

Most pedig térjünk vissza ismét egy klasszikus falfirka-típushoz: a kedvenc zenekarunk nevének felírásához. Ez természetesen nagyon régen létezik már, de a népszerű zenekarok mindig változnak. Amíg úgy tíz évvel ezelőtt talán a One Direction meg Justin Bieber nevét lehetett látni olyan helyeken, ahol tinédzser lányok fordultak meg, valamint metálzenekarok neveit ott, ahova a keményebb arcok jártak falat firkálni, ma már kevesebb rock- vagy metálbandát látunk, én legalábbis, ha jól emlékszem, egyet sem fedeztem fel. Azonban a koreai popzenekar, a BTS több említést is kapott, de, ahogy megfigyelhettem, ellenzői is vannak a rajongásnak – akik ugyanúgy kifejezik véleményüket, ahogy a zenekar fanjai a rajongásukat.

(Mellékjegyzet: fogalmam sincs, mi olyan menő vagy vonzó a BTS-ben, én nem tudok sokat róluk, de egy-két videoklipet meg fényképet láttam, és hónapokig bizonytalanságban éltem, hogy most akkor ezek fiúk vagy lányok. Aztán, miután azt vettem észre, hogy a Pinterestemet a javasolt pinek között elárasztották a BTS-sel kapcsolatos képek, amiket valószínűleg a korom és a nemem alapján nyomott be nekem az algoritmus, hiszen ezt megelőzően soha semmilyen érdeklődést nem mutattam az irányukban, végre utánanéztem, és rájöttem, hogy fiúk. Hát jó. Nem akarom más emberek ízlését leszólni, de hogy miért találják ezeket az embereket vonzónak és jóképűnek a tinédzser lányok, örökké rejtély marad a számomra.)

Természetesen mindig is voltak olyan emberek, akik falfirkáikkal nem saját maguk vagy kedvenc zenekaruk promotálását akarták elérni, hanem valami tisztább, felsőbb célért, saját önzőségükön túlmutatóan, embertársaikért próbáltak tenni valamit. Így például viccekkel vagy kis kutatást igénylő üzenetekkel szórakoztatják az olvasókat. Az avasi kilátóban egy vicces kedvű ember a fogyatékos szó értelméről írt fel rövid értekezést a falra, ahogy azt az alábbi képen látni,

egy igazi hazafi pedig rovásírással próbálta kommunikálni üzenetét, ami latin betűs írással annyit tesz: egység, áldás. Kár, hogy csak felírta, nem pedig belerótta a falba, pedig akkor biztosan tartósabb lett volna.

Végül pedig elérkeztünk mindenki kedvenc falfirkálójához, a politikailag elkötelezett graffitishez. Ettől a típustól már láthattunk két anarchista szimbólumot, a mély értelmű idézetek mellett a falon, ám az még csak gyerekes kis rajzolgatás az igazi politikai aktivisták munkáihoz képest. Persze ezekből is sokféle lehet. Az avasi kilátóra pont egy lelkes ifjú elvtárs jutott, aki a betonfalra felírt bölcsességeivel kívánta népszerűsíteni a proletárforradalom eszméit.

Az egyik, egészfalas fotón, a feltűnő fekete betűkkel írt idézet alatt ki tudjuk venni az „amíg a nácik a múlton sírnak, addig a komunisták a jövőt tervezik” bölcselkedést, valamint kissé feljebb a híres-neves sarló-kalapács kettőst is. Egy másik falról készült fényképen pedig a téma további fejtegetésével találkozhatunk, úgymint: „Komunizmus előre” és „Hasta la victoria siempre”, ami természetesen egy kommunista jelszó, és azt jelenti: „viszlát a győzelemig” – vagy valami ilyesmit. Ismét ott van a sarló a kalapáccsal, és mindannyiunk nagy kedvence, Che Guevara neve is, háromszor. A kommunista illető mentségére szóljon, hogy Che Guevara nevét helyesen le tudta írni, ha már a kommunizmus szót nem, bár látni lehet, hogy egy alkalommal majdnem Geuvarát írt Guevara helyett, de aztán észrevette hibáját és kijavította, ahogy egy rendes elvtárshoz illik.

Mindent összevetve, a nyilvános helyeken felfestett falfirkák és graffitik továbbra is tömegművészetként funkcionálnak, és rendkívül érdekes belátást adnak az emberek szemléletébe, és abba, hogy mit tartanak fontosnak, miről gondolják úgy, hogy azt érdemes megosztani a világgal – közterület-rongálás árán is, egy kilátóban, 2019-ben. Abban a korban, amikor már akármilyen gondolata, gondja-baja van az embernek, azt nyugodtan megoszthatja mindenkivel, az internet segítségével. Mégis vannak olyan, hagyományos eszközökhöz nyúló egyének, akik inkább alkoholos filcet vagy festékszórót ragadnak, és köztereken, buszmegállókban, padokon, kilátókban, épületek falán vagy (sajnos sok ilyen is van) akár történelmi emlékhelyeket megrongálva teszik közzé nevüket, szerelmi státuszukat, világmegváltó gondolataikat vagy politikai nézeteiket. Hogy miért teszik ezt, az számomra ugyanakkora rejtély marad, mint a BTS-imádat.

Mörk Márta (10. évf.)

LIKE - értesülj az új cikkekről!