Pár hete egy felejthetetlen élményben volt részünk. Idén került először megrendezésre az AKG egyik szakkörének, a Slam Poetrynek a bemutatkozó estje. Az AKG-s Slam-telenek csoportja, illetve az általuk meghívott Renegátlástalanok olvasták fel műveiket. Habár a versek témái különböztek, mégis mindegyik mély nyomot hagyott az emberben. Az esten laikus vendégek is részt vehettek, interaktív feladatokon keresztül nyerhettünk bepillantást a slam poetry világába.
Idén, tanév elején ez a szakkör az alacsony létszám, miatt nem tudott elindulni. Ennek ellenére a közösség megmaradt, és ez az esemény is a diákok kezdeményezésére jött létre. Az esten is látszódott a csoport összetartása, emiatt családiasabb volt a hangulat.
A vendégek kilenc különböző feladatban próbálhatták ki magukat, melyek mind a kreativitásról és a rímfaragásról szóltak. A gyakorlottabb alkotók összekerültek a teljesen kezdőkkel, és segítették őket a feladatok megoldásában. Volt olyan feladat, ahol egy történetet kellett kreálni. Egy lapra mindenki csak egy mondatot írhatott, amit aztán lehajtott és hangosan kimondta az utolsó szót. Következő ember feladata az volt, hogy az előtte lévő ember szavával egy rímelő mondatot alkosson.
A díszvendégek a Renegátlástalanok csoportjából két fiatal volt, a velük érkezett művek is nagy sikert arattak – hasonlóképpen a többi műhöz, amik szintén mély nyomot hagytak az emberben, és több órányi elmélkedést igényeltek. Nagyon meglepő volt az is, hogy a nálunk csak pár évvel idősebb fiatalok már ennyire komoly gondolkodásmóddal, világképpel rendelkeznek.
Ezen a kedd estén egy nagyon meghatározó élményben volt részünk, amit még sokáig nem fogunk elfelejteni. Szerencsére a szakkör a tanév végén, a projekthétre is tervez egy felolvasóestet, aminek mi már biztos résztvevői leszünk.
Ormai Anna és Nej Nóra (AKG, 8. évf.)
fotók: AKG Könyvtár
A márciusi ifjak 12-én is összeülnek, a Forr a dalom című nyilvános slam programjuk 15-kor kezdődik az AKG könyvtárában.
Részlet a legutóbbi fellépésből
Nyáry Luca
azt hiszem saját magam képzeletbeli barátja vagyokcsak túl sokszor győzöm le azt az oldalamat aminek igazán szurkoltam, hogy nyerjende mindig kiderül, hogy a csend az anyanyelvemés végül ahogy félelem bekebelezi a lehetőségeketletekert hangerőn hallgatom a szívverésemettalán mert túlságosan félek, hogy egyszer tényleg meghallod és hülyének nézel hogy zakatol a néma lány a hangos szívévelez annyira én vagyok.most is attól rettegek, hogy dobogni hallhatodcsak már nem akarok félni attól, hogy meghallják a szívem, vagy a gondolataimhogy egyszer majd megmaradnak benned a szavaimmaxra akarom tekerni a szívem basszusátösszehangolni a kettőnk pulzusáthadd zakatoljon a lány aki sehol se látszottakinek minden szerve komolyzenét játszotthadd dobogjon az egész világomami a szívemen az legyen a számonhadd verjen a rádión át a szívem taktust a dalraén jobbra indulok, te meg majd balramégis ugyanazt dudoljuk a lányról aki sehol se látszikés mind a kettőnk szíve egy sávra hullámzikminden dobbanás egy új szó, egy újabb kiszabadult és boldog bátorságakit sok- sok éven átelhagyott a csendazt hiszem kicsit sokan voltunk idebennde ahogy mindenki hallja a néma lány üvöltő szívverésétmost már végre hallják. minden zörrenésétés akkor a lány akit sose látott senkimegtanulta milyen: önmagának lenni.itt áll előttetek és nem fél mert tudja, hogy a szíve ritmusátezzel a együtt talán, majd meghallja a világ.
LIKE - értesülj az új cikkekről!
