A közelmúlt politikai történéseit feldolgozó filmek az elmúlt időszakban egyre népszerűbbek lettek nyugaton, az Elk*rtuk révén pedig már itthon is megjelent ez a műfaj. Az október 20-án mozikba került Blokád is ide tartozik, ami a rendszerváltás utáni első komoly megmozdulás, a taxisblokád eseményeit dolgozza fel. A film Antall József, a rendszerváltás utáni első szabadon választott kormányfő szemszögéből mutatja be a történteket, ebből adódóan felesleges számon kérni rajta a szigorú objektivitást.
A történet szerint a frissen megválasztott miniszterelnök kormánya alig néhány hónappal a választások után egyből krízishelyzetbe kerül, amikor a drasztikus üzemanyagár-emelés hatására taxisok ezrei vonulnak az utcára, és zárják le először csak Budapest, majd később az ország fontos csomópontjait. Mindeközben Antallnak egy másik fronton is harcolnia kell, hiszen a történtek alatt ő éppen kórházban fekszik, mert hónaljából daganatot távolítanak el. A kormány (pontosabban Horváth Balázs belügyminiszter, Antall helyettese) kezdetben nem tudja kezelni a helyzetet, még a katonaság bevetését is felveti, azonban Antall közbelépésével végül mégis születik megoldás. A történet másik fontos idősíkja az 1956-os forradalom idején játszódik, amikor a fiatal Antall elkezd tanítani egy középiskolában, majd az osztályával csatlakozik a tüntető diáksereghez, amit a titkosszolgálat számon is kér rajta.
Ez a párhuzam kifejezetten jót tesz a filmnek, hiszen azzal, hogy nemcsak a blokád bő három és fél napja lett ábrázolva, teljesen más megvilágításba kerülnek Antall taxisblokáddal kapcsolatos döntései. Ezáltal a miniszterelnök karaktere és ambíciói is sokkal jobban kibontakoznak. Ugyanez sajnos nem mondható el a többi karakterről, az Antallt körülvevő szereplők szinte kivétel nélkül egydimenziósak. Ez főleg a köztársasági elnök, Göncz Árpád megformálásánál tűnik ki, akinek a motivációjáról szinte semmit sem tudunk meg, ami azért problémás, mert így a film központi konfliktusa Antall és Göncz között sincs kellően elmélyítve. A Blokád érdekes képi megoldása, hogy a forgatott jelenetek közé archív (vagy archív hatású) felvételek kerültek, amelyek eszünkbe juttatják, hogy az itt elhangzott mondatok vagy megjelenő mozdulatok egy része nem a forgatókönyvíró, Köbli Norbert kitalációi.
A film egyik legfőbb erénye a fiatal Antall Józsefet megformáló ifj. Vidnyánszky Attila kiemelkedő színészi teljesítménye. Vidnyánszky kiválóan hozza a kívülről határozatlan, belülről azonban eltökélt osztályfőnököt. Az idősebb Antallt játszó Seres Zoltánról ugyanez már sajnos nem mondható el. Míg számos hasonló nyugati alkotásban (A legsötétebb órában Winston Churchillt alakító Gary Oldman, vagy A Vasladyben Meryl Streep Margaret Thatcherként) az alkotók kifejezetten figyeltek rá, hogy a színészek a valós szereplők minden mozdulatát, hanglejtését, jellegzetes beszédmódját elsajátítsák, itt ez sajnos nem valósult meg. Seres nemcsak kinézetben nem hasonlít az általa megformált személyre, hanem beszédmódban sem tudja hozni Antall József jellegzetes beszédstílusát.
A Blokád kapcsán megkerülhetetlen, hogy kitérjek azokra a kritikákra (itt és itt), amelyek szerint a film Antallt egy idealizált hősként, míg Göncz Árpádot bohócként ábrázolja. Az persze vitathatatlan, hogy van egy ilyen reláció a szereplők között, azonban azt gondolom, ha figyelembe vesszük azt a tényt, hogy a taxisblokád idején Göncz valóban megtagadott minden együttműködést a kormánnyal, erre építve a játékfilmek szabadságába beletartozik, hogy szabadon ábrázolhatják a háttérben zajló folyamatokat. Ahogy azt Köbli Norbert is említette, a rendszerváltás időszaka nehezen megfilmesíthető téma, hiszen a fontos politikai döntések jó része zárt ajtók mögött zajlott, így csak következtetni tudunk az ott elhangzottakra. A következtetéseket pedig nagyrészt a szereplők nyilvános nyilatkozatai alapján tudjuk levonni (Antall híres „pizsamás” interjúja vagy Göncz televíziós beszéde, amelyben a benzinár emelésének felfüggesztését javasolta a kormánynak). Figyelembe véve ezeket, illetve azt a tényt, hogy a film Antall József szemszögéből ábrázolja a történteket, én nem érzem azt, hogy a Blokád átesne a ló túloldalára a maga szubjektivitását illetően.
Nem lehet elmenni szó nélkül amellett, hogy a Nemzeti Filmintézet ezt a filmet jelölte Oscar-díjra, amit én túlzásnak érzek, főleg amiatt, hogy a jelölés még a film elkészülte előtt történt meg. A döntés annak fényében is érdekes, hogy idén számos más kiváló magyar alkotás született (főleg Csoma Sándor Magasságok és mélységek című filmjét emelném ki, de említhetném A játszmát is, Fazakas Pétertől), amelyek sok tekintetben a Blokád fölé emelkednek. Ettől eltekintve azt gondolom, hogy ez az alkotás fontos mérföldkő a magyar politikai eseményeket feldolgozó hazai filmek fejlődésében, hiszen szinte minden tekintetben minőségibb, mint az abszolút propaganda célra szánt Elk*rtuk. Azt pedig csak remélni tudom, hogy ennek, az itthon eddig méltatlanul mellőzött műfajnak, még számos képviselője akad a jövőben.
Gábos Marcell (AKG, 10. évf.)
fotók: Blokád FB
Blokád (2022, 90 min)
Rendezte: Tősér Ádám
Szereplők: Vidnyánszky Attila, Gáspár Tibor, Seress Zoltán, Szacsvay László
LIKE - értesülj az új cikkekről!
