Ki nem hallott már az országossá vált tanársztrájkokról és tüntetésekről? Az elmúlt pár hónapban ettől volt hangos a média, diáktüntetések szerveződtek (és szerveződnek) hétről hétre, a tanárokért és a jobb tanítási körülményekért. De miért történik mindez? Mit akarunk elérni ezzel?

Szerintem senki nem lepődik meg azon az állításon, hogy a tanárok fizetése nagyon alacsony, a minimálbérnél épphogy több, a kezdő pedagógus a garantált bérminimumot kapja. Lassan eljutunk arra a pontra, hogy egy tanár nem tudja egyedül ellátni magát a saját fizetéséből, és muszáj valakire támaszkodnia. Ez már önmagában is elég szörnyű, de ha még hozzávesszük az inflációt, és azt, hogy most már mindennek az ára az egekben van, akkor végképp éreznünk kéne a helyzet súlyosságát. Egy tanár, aki egyetemet végzett el azért, hogy taníthasson, nem tud jól megélni, csak akkor, ha nem állami iskolában tanít. Szerintem egy diplomával rendelkező ember, akár az államnak, akár a magánszférában dolgozik, megérdemel egy olyan versenyképes fizetést, amiből nem napról napra kell élnie, és nem kell azon izgulnia, hogy ki fogja-e tudni fizetni a havi rezsit.

Élőlánc október 27-én

Ezenkívül az oktatási rendszerben is súlyos hibák vannak, mivel a diákok folyamatosan le vannak terhelve, csak az állam által biztosított tankönyvekből lehet tanulni, egyes iskolák állapota pedig kritikán aluli. Ebből következik, hogy a tanároknak egy olyan helyen kell tanítaniuk, ahol nem mondhatnak többet, mint amit a könyv ír, a sok követelmény miatt a diákokat le kell terhelniük, egy olyan helyen, ahol nem éppen a legfejlettebb eszközök állnak a rendelkezésükre. Mindezek után szerintem nem meglepő, hogy sok tanár a kedve elmegy a tanítástól, és átváltozik egy „szörnnyé” a diákok szemében. Nyilván ezt így túlzás mondani, de egyáltalán nem életidegen az, hogy valaki panaszkodik az iskoláról, a tanárokról. Nem hiszem, hogy a tanároknak célja lenne az, hogy megutáljuk őket, vagy hogy rossz jegyeket szerezzünk. Belegondolva, ha nekem ilyen körülmények között kellene tanítanom, én se biztos, hogy minden erőmet ennek szentelném, és valószínűleg nagyon hamar elveszíteném a türelmemet. Ennek az egésznek pedig az egyik következménye a tanárhiány, mivel, ha a legtöbb diák egy kedvetlen és unott embert lát üvöltözni a tanórákon, akkor nem fog megjönni a kedve ahhoz, hogy ezt a pályát válassza. Persze, ha az ember eléggé elhivatott, akkor nem érdekli a fizetés és a körülmények, nem lehet elvárni azt, hogy minden tökéletes legyen. De miért is kellene elviselni az előbb felsoroltakat? Miért várjuk el tőlük azt, hogy bármi van, ők a maximumot nyújtsák? Általában, hogyha nem érezzük jól magunkat a munkahelyünkön, vagy jobb fizetést szeretnénk, akkor jelentkezünk egy másik cégnél egy másik állásra. De egy tanárnak máris kevesebb esélye van mindezt elérni, mert ha átmegy egy másik állami iskolába, a fizetése nem lesz nagyságrendekkel nagyobb. Szóval per pillanat úgy áll a helyzet, hogy nincsenek tanárok, aki pedig mégis emellett a szakma mellett döntene, az nagyon nagy kihívások elé van állítva. Ez a tüntetéseknek az alapja, emiatt is lett a tüntetés jelmondata a „Tanár nélkül jövő”. Nyilván a mondat arra utal, hogy a kormány elveszi a fiatalok kedvét a tanítástól, és így a következő generációnak már alig lesznek tanárai.

Október 23-i tüntetés

És miért állnak a tanárok mellé a diákok? Mert azért ez a kampány, mégiscsak arról szól, hogy legyen iskola és legyen tanítás, a legtöbb diák pedig egyetért ezzel. Pedig szerintem, ha bemegyünk egy iskolai osztályba, és megkérdezzük a véleményüket az iskoláról, akkor sokan azt mondják, hogy nagyon sok felesleges dolgot tanulnak. A legtöbb gyereknek az a véleménye azokról a tantárgyakról, amelyek nem érdeklik őket, hogy azokat tanulni hülyeség és felesleges. Természetesen, ha pedig megkérdezzük őket arról, hogy akkor milyen lenne egy jó oktatási rendszer, és hogy mit kéne tanulni, akkor mindenki felsorolná az érdeklődési köre alapján a számára fontos tantárgyakat. Ezek szerint sosem lesz olyan a tanterv, ami minden diáknak megfelel, szóval akarhatunk egy új, „tökéletes” tantervet, de sose fogjuk megkapni, mert minden embert (természetesen) más érdekel. Viszont az már sokkal reálisabb követelés, hogy a tanároknak megfeleljen a tanterv, ezenkívül fontos lenne az, hogy mindezt a tanárok jól meg is tudják tanítani. (Innen jön a mozgalom egy másik jelmondata, a „tanulható és tanítható tananyagot!”) Szerintem attól lesz minőségi egy tanterv, ha megmutatja a lehető legtöbb dolgot a diákoknak, hogy majd általános iskola és gimnázium után mindenki kiválaszthassa azt, ami a legjobban érdekli. Ezen kívül pedig még az is fontos, hogy mindenki szerezzen egy olyan alaptudást, ami az alapműveltség része.

A Margit-híd elfoglalása

Másik fontos része az oktatásnak a modernizáció. Megjelentek a laptopok, és különböző állami pályázatokon lehet modernizálni az iskolákat. A véleményem szerint egy beszerelt projektortól nem lesz jobb és nem lesz modernebb az oktatás, csak a képeken jól néz ki, hogy egy laptopról kivetítik az anyagot. Ha igazán modernizálni szeretnének, akkor azt a tanároknál kezdenék, és mindenekelőtt megtanítanák azt egy tanárnak, hogy hogyan vonja bele a modern technikát az óráiba. Továbbá, ha belegondolunk abba, hogy a tanárok fizetésére nincs pénz, akkor erre miért lenne? Összefoglalva, a modernizáció bevezetését inkább próbálkozásnak nevezném, mint kitűzött célnak, és ez leginkább az online oktatásnál mutatkozott meg. Az Európai Unió „Egész életen át tartó tanulás” programja 2010-ben kezdődött el, ennek pedig része volt az internet alapfokú használatának tanítása, és a számítógépalapú képzések egyéni elvégzése. Mi kell mindehhez? Számítógépek és tanárok, akik segítenek a diákoknak megtanítani a használatukat. Bár én szerencsés helyzetben voltam már általános iskolásként is, mivel az iskola rendelkezett elegendő számú géppel, és fiatal, hozzáértő tanárokkal, de tudok olyan iskoláról, ahol most is egy idős hölgy tartja az informatika órákat, és a diákok segítenek neki kezelni a számítógépet, pedig elvileg ezt a tanárnak kéne megtanítania. Ezek alapján levonhatjuk a következtetést, miszerint vannak szerencsések, akiknek tényleg megadatik ez a lehetőség, de nagyobb arányban vannak olyanok, akiknél nem. A távoktatásban pedig ez szépen megmutatkozott, mivel nagyon sok gyerek hátrányos helyzetből indult, mivel nem állt rendelkezésére elektronikus eszköz, amin tanulhatott volna, vagy ha szerencséje is volt, és volt a háztartásban számítógép, nem tudta használni, mert az iskolában nem volt tanár, aki megtanította volna. Mindezek után, szerintem be lehet látni, hogy az oktatást (és az országot) még bőven lehet fejleszteni és modernizálni.

Tábla a hídfoglalásról

Akkor, mit is kíván a diák nemzet? Tanárokat és jó minőségű oktatást. Akármennyire egyszerű ezt kimondani, annál nehezebb elérni. Diákként nem tudunk mást tenni, mint kiállni a mozgalom mellett, és támogatni tanárainkat, mert tudniuk kell azt, hogy mellettük vagyunk, ahogyan az államnak pedig azt kéne tudnia, hogy tanár nélkül nincs jövő.

Varga Adél (AKG, 9. évf.)

Források:
https://ofi.oh.gov.hu/tudastar/oktatasi-rendszer
https://divany.hu/szuloseg/2020/05/25/tavoktatas-digitalis-munkarend-szulok-tapasztalatok/
https://index.hu/techtud/2020/04/03/digitalis_online_tavoktatas_nincs_szamitogep_eszkozhiany_hatranyos_krtki_hermann_zoltan/

LIKE - értesülj az új cikkekről!