Biztos mindannyiunknak megvannak a saját érdekes, izgalmas vagy éppen frusztráló történetei a koronavírus-járvány alatti távoktatásról. Míg egyesek örültek annak, hogy elég az órák előtt öt perccel felkelni és akár pizsamában végigülni egy matekórát, addig másoknak nagy fejtörést okozott, hogy az otthoni környezetben hogyan ne kalandozzanak el a gondolatai a tanári magyarázatok alatt vagy milyen módon tartsák életben a szociális kapcsolataikat. Mindannyian éreztük, hogy a távoktatás időszakában vagy csak a „normál” iskolai tananyag kis részét sajátítottuk el, vagy a megtanultak nagy része nem rögzült a fejünkben. Ezek után jogosan merülhet fel a kérdés, összességében mekkora veszteséggel járt a diákokra nézve ez a közel kétéves digitális tanulás. Ezt a témakört vizsgálja Lannert Judit, a 2022-es Társadalmi Riportban megjelent tanulmányában.
A TÁRKI Társadalomkutatási Intézet 1990 óta minden második évben megjelenő Társadalmi Riportja idén 26 tanulmány tartalmaz. Ezek olyan kérdéseket vizsgálnak, mint a magyar gazdaság helyzete, a magyar társadalom demográfiai és szociális jellemzői, az elmúlt két év válságainak hatása (Covid-19 és az ukrán háború), politikai preferenciák, illetve társadalmi attitűdök. Ezek közül Lannert Judit, A pandémia miatti iskolabezárások és a digitális oktatás hatása a tanulók felkészültségére a közaktatásban és a felsőoktatásban című tanulmánya a járvány hatásai mellett a magyar oktatás digitális felkészültségével is foglalkozik. Az alábbiakban igyekszem röviden ismertetni a tanulmány fontosabb megállapításait.
A tanulmány kiindulópontja, hogy Magyarország, a diákok és a tanárok digitális kompetenciáit tekintve, nemzetközi összehasonlításban igen rosszul teljesít. A magyar diákok az európai átlaghoz képest rosszul állnak digitális készségek terén, ami annak függvényében nem is meglepő, hogy csak kevesebb, mint felük tanult erről az iskolában. Emellett a tanárok nagy része ugyan használja a digitális eszközöket (elektronikus napló, okostábla), azonban ezeknek inkább szemléltető, mintsem interaktív feladatot szánnak tanóráik alatt.
Lannert szerint a távoktatás során elszenvedett tanulási veszteségek fő oka, hogy a tanulók a digitális munkarend során lassabban tudtak fejlődni. A tanulási kompetenciákat vizsgáló PISA-felmérés adatai alapján a diákok az otthoni tanulással leginkább a vizsgált kompetenciákban (matematikai műveltség, szövegértés, természettudományok) szenvedtek jelentős veszteséget. Például itthon az iskolabezárások időszaka alatt a szövegértésben alulteljesítők aránya 10-17%-kal nőhetett, illetve az alsó tagozatosok körében a 2021-es év fél év veszteséget jelenthetett a szövegértési, a matematikai és a természettudományi kompetenciák területén. Azt pedig sok tanulmány vizsgálta már, hogy a diákok készségeinek romlása hosszútávon is megdöbbentően negatív hatással lehet. Magyarországon az MTA kutatói mutatták ki, hogy erős kapcsolat van a kompetenciaméréseken elért eredmények és a későbbi keresetek szintje között.
A tanulmány illusztrációja
A fiatalok tanulási kompetenciáinak jelentősen romlása a későbbi munkavállalásukat is megnehezítheti. Már korábban is romló folyamatot jelzett Magyarországon a nem dolgozó és nem tanuló fiatalok számának növekedése, amit a járvány csak tovább erősített. Vagyis kijelenthetjük, hogy a pandémia kitörése jelentősen rontotta a fiatalok jövőbeli esélyeit a munkaerőpiacon. Továbbá a tanulmány megemlíti, hogy a Covid-járvány nemcsak a fiatalok tanulási kompetenciáira volt hatással, hanem társas kapcsolataikra és mentális egészségükre is. A szociális kapcsolatok ráadásul kifejezetten fontosak ebben az időszakban, hiszen az érzelmi intelligencia ilyenkor fejlődik ki teljesen, és ennek a folyamatnak a megtörése tovább nehezítheti a jövőbeli boldogulásukat.
Összességében tehát nem fest pozitív képet a Covid-járványt átélt fiatalok helyzetéről Lannert Judit tanulmánya, hiszen a fent leírtak alapján ez a generáció az élet minden területén magával cipeli majd az ebben az időszakban megszerzett lemaradást. Persze a digitális kompetenciák fejlődésének terén, illetve az önálló munkában biztos volt pozitívuma is az otthoni tanulásnak, azonban azt még nem tudjuk, hogy ezek mennyire lehetnek széles körben jellemzők. Ahogyan azt sem, hogy a fent említett jelentős lemaradást be lehet-e egyáltalán pótolni, és ha igen, milyen módon, illetve ez mennyi időbe kerülne. Sok a kérdőjel a témával kapcsolatban, ami – úgy gondolom – egy érdekes alapot szolgáltathat még sok jövőbeli kutatáshoz.
Gábos Marcell (AKG, 10. évf.)
LIKE - értesülj az új cikkekről!
