Első a New York Times bestsellerlistán. Több mint húsz nyelvre lefordították. A Goodreads Choice Award győztese. Az ötből 4,8 csillagot ért el az összesített értékelésen, és mindenhol bálványozó ajánlásokat lehet csak olvasni. Ezek után kit ne érdekelne ez a világszerte híressé vált könyv?

Bár egy romantikus regényről van szó, Colleen Hoover mégis a „legnehezebb műveként” hivatkozott rá, mivel a könyv keményebb témákat is boncolgat. A történet szerint a főszereplő, Lily, apja halála után Bostonba költözött, hogy új életet kezdjen, hátrahagyva a viszontagságokkal teli gyerekkorát. Úgy gondolta, megtalálta a lelki társát, és amikor már szinte minden tökéletesnek látszik, megjelent az első szerelme, egy kapocs a múltjához, és ezáltal a feje tetejére állt mindaz, amit addig felépített.

A legtöbb véleménnyel szemben én nem gondolom azt, hogy túlságosan azonosulni lehetne a főszereplővel, aki sokszor elhamarkodottan, túl gyorsan dönt a felmerülő krízishelyzetekben. Az írónő egy erős karaktert szeretett volna megmintázni, akire akár fel is nézhetnek az olvasók, ennek ellenére a főhős sokszor meghazudtolta a már regény legelején lefektetett értékrendjét, ami semmiképp sem példamutató.

A mű fő témája a családon és párkapcsolaton belüli erőszak, és célja, hogy támogassa a családon belüli erőszak áldozatait. A könyv megírásához Hoover saját életéből is merített, mely tény közelebb hozza az olvasót a cselekményhez. Ennek ellenére számomra eléggé szétszórt a történet. A szereplők akár realisztikusak is lehetnek, de az egész történet összevissza volt, túl sok dolog történt egyszerre, és túl nonszensz volt az események sorozata. Az egész kissé egy amatőr romantikus novellára hasonlított, nem pedig egy New York Times bestsellerre. Véleményem szerint az elgondolás jó, de a kivitelezés annál kevésbé. A cselekményszál csapong, és bár rengeteg volt a történés benne, sokszor nem kötötte le a figyelmemet, pedig kifejezetten szeretem az ilyenfajta olvasmányokat.

Mindezek mellett ez egy szomorú hangvételű könyv, engem mégsem tudott annyira beszippantani, nem szomorodtam el rajta, pedig nem idegen tőlem a könyvek fölött sírás. Bár aki hasonló dolgokat élt át, az biztos jobban tud azonosulni az egész történettel.

A könyv 2016-ban jelent meg, de leginkább 2021-ben nőtt meg Hoover és ezáltal az It Ends with Us népszerűsége is a közösségi médiában. Elvárt volt, hogy ismerd, és szinte az is, hogy szeresd. Bárhol is találkoztál vele, pozitív ajánlások, üzenetek jöttek szembe, mivel bárki is közölt negatív kritikát róla, nem kapott elég figyelmet, és sok nézőhöz ez el sem jutott. Én is és sok ismerősöm is így kaptunk kedvet az elolvasásához. Egyértelműen elég magasan voltak az elvárásaim egy ilyen népszerű művel kapcsolatban, ami végül nem is tetszett nekem.

Ez azt mutatja, hogy az It Ends with Us túlzott médiafigyelmet kapott, és hogy nem mindig az interneten legfelkapottabb könyvek nyújtják a legjobb élményt, nem ezek hagynak maradandó nyomot.

Zentai-Galló Nilla (AKG, 7. évf.)

Colleen Hoover: It Ends With Us – Velünk véget ér (Könyvmolyképző, 2017, 424 oldal)