Idén, nyolcadikosként elég érettek lettünk ahhoz, hogy legyen egy FLL csapatunk. Az FLL a First Lego League rövidítése, ami egy nemzetközi Lego robotika verseny. Az AKG minden évben indít csapatokat, minden évfolyamról, aki szeretné. A mi csapatunk neve spAceKG volt, és én lehettem a csapat programozója. Emellett indult egy-egy csapat a kilencedik és a tizedik évfolyamról is.
Felkészülni nem volt egyszerű. A versenynek két fő része van, a robottervezés és a kutatási projekt. Sztanó Ádám, Papavramidis Konstantinos és én a robottervezésen dolgoztunk, míg Kalmár Emma, Varga Zsófi, Dunai Boróka, Soroncz-Szabó Lőrinc és Szentiványi Andris a kutatási projekten.
Az elején nem volt sok kapcsolat a két csoport munkája között, de ez a készülődés közben teljesen megváltozott.
A robottervezők felkészülése: Hármunknak az a feladat jutott, hogy építsünk egy olyan robotot, ami egy pályán minél több feladatot meg tud oldani. Az egésznek az eleje volt a legnehezebb, mert kellett csinálnunk egy alaprobotot, amin cserélgethetjük a „feltéteket”. Mindegyik feltét specializálva lett egy-egy feladathoz. Ádám és Koszti, az építők nagyon sok munkát végeztek a hardver oldalon, miközben én dolgoztam a szoftveren. Negatív dolognak tartom a versennyel kapcsolatban, hogy megtiltják, hogy bármilyen programozási nyelvet használjunk a saját, blokkokon alapuló nyelvük helyett. Ez egy jelentősen korlátozó szabály, mivel sokkal egyszerűbb és sokkal logikusabb lenne, ha írhatnánk rá programot, szöveggel és nem csak blokkok húzogatásával. Vannak olyan csapatok, akik írnak maguknak egy „interpretert”, ami lehetővé teszi nekik, hogy úgy írjanak programot, ahogy akarnak. Nekem ez az ötlet tetszett, csak későn jutott el a fülembe, ezért már nem volt időm megírni egy ilyet. Jövőre viszont valószínűleg lesz ilyen is a programban.
A kutatási projekt csapatának felkészülése: Idén a projektesek feladata egy világűrrel kapcsolatos probléma azonosítása volt, és egy megoldás kidolgozása. Ehhez készíteniük kellett egy előadást, ki kellett dolgozni a megoldást, mindezt még gyakorolniuk és betanulniuk kellett. A verseny vége felé a két csoport elkezdte megosztani egymással azt, amin addig dolgoztak, és nekünk, a robotosoknak meg kellett tanulnunk a szerepünket a projektesek előadásában. Ebben segített egy bennalvás az iskolában, ahol mindenre volt időnk, és nagyon jó hangulatban tudtuk a dolgokat véglegesíteni.
Aztán eljött a verseny napja. Vonattal indultunk, együtt a tizedikesekkel. Meg kell mondanom, Szeged egy nagyon szép város. De nem volt sok időnk nézelődni, mert a vonat miatt egy pár perces késésben voltunk így is.
A vendéglátó gimnáziumban a kicsit hosszú megnyitó után elindult a verseny.
A vetélkedés nagyon izgalmas volt, és nagyon jó volt látni, ahogy ugyanolyan érdeklődésű emberek teljesen más megoldásokat találnak az adott problémákra. A mi eredményünkkel meg vagyok elégedve, 13 induló csapatból 3.-ak lettünk, és megnyertük a „Legkitartóbb csapat” díjat (ami elég meglepő volt). Emellett nagyon nagy élmény volt, hogy a robotfutás döntőjében legyőztük a másik AKG-s csapat robotját, így ebben a versenykategóriában mi lettünk az elsők. Sajnos csak az első két helyezett jutott tovább, úgyhogy nekünk itt vége volt a versenynek.
Szerintem ebben az évben a verseny számunkra igazából nem arról szólt, hogy megnyerjük, hanem arról, hogy tapasztalatot szerezzünk. De az egész egy nagyon nagy élmény volt, mert elutazhattunk Szegedre, találkozhattunk ugyanolyan érdeklődésű emberekkel és barátokat is szerezhettünk.
De a legjobb az a verseny utáni hócsata volt. Ez biztos.
Keszei Péter (AKG, 8. évf.)
fotók: Pásztor Judit
LIKE - értesülj az új cikkekről!
