Este 7 óra. A nézőtér lassan megtelik emberekkel, egyesek tudják, mire számítsanak, mások kevésbé. Én valahol a két kategória között vagyok, és várom, hogy választ kapjak a kérdéseimre. Ez nem tart sokáig, hiszen amint lekapcsolódnak a lámpák, a színpadot kékes füst lepi el. A terem oldalsó ajtaján belép a Momentán társulat egyik színésze, akit fekete csuklya borít. A hatást fokozza a színpadot ellepő füst, valamint a sejtelmes zene a háttérben. Amikor eléri a színpad közepét, megszólít minket, magisztereket, hiszen a darabban ő a mi mesterünk, a főmagiszter.

Első gondolatom az volt, hogy nem számítottam erre. Tudtam, hogy improvizációs darabra megyek, viszont nem gondoltam, hogy a közönség az első perctől ilyen nagy szerepet fog játszani benne. A kezdeti kellemes sokkhatás után a főmagiszter elmesélte nekünk Josh, az elveszett lélek történetét, akinek mi segítünk megtalálni a gyilkosát. A sok interaktív tevékenység hozzásegített minket a körülöttünk ülők megismeréséhez, így nem idegenekkel, hanem egy közös céllal rendelkező társasággal ülünk egy teremben. Az első feladat az volt, hogy fogjuk meg a mellettünk ülők kezét, ezzel erősítve spiritiszta kapcsolatunkat. Ennek segítségével sikerült elérnünk Josh szellemét. Nem fogok hazudni, meglepett, hogy az előadás első öt percében ilyen szokatlan dolgot kérnek tőlünk, az eddigi színházban látott előadások alatt nem kértek ilyet a nézőktől. A mellettem ülőről nem tudtam, hogy kicsoda, azt meg végképp nem, hogy milyen kezet fogni vele.

A színpadkép egyszerűen lenyűgöző volt, annak ellenére is, hogy csak pár ülőalkalmatosságot láttunk. A hiányt a társulat tagjai és a fények töltötték ki.

A közönségnek nagy beleszólása volt a darab menetébe, a szereplők személyét mi határoztuk meg, valamint a cselekmény fontosabb elemeit is. Majdnem mindent, amit a színpadon láttunk, a színészek abban a pillanatban találtak ki, minden a szemünk előtt történt. Jó érzés volt, hogy mi, nézők, részesei voltunk a színdarabnak, volt beleszólásunk a dolgok menetébe. A társulat színészeit közel éreztem magamhoz, nem volt meg közöttünk a szokásos néző-előadó viszony, ezek a határok elmosódtak.

A darab különböző szempontokból vizsgálta meg a Josh meggyilkolása előtti eseményeket, a színészek kedvükre alakíthatták a darab menetét. Lehetőségünk volt egyes karaktereknek kérdéseket feltenni, ami szintén közelebb vitt minket a megoldáshoz. Mivel az egész darab improvizációs játék volt, sok vicces helyzettel és nevetéssel járt. Sok esetben a színészek is velünk nevettek, ezáltal is közelebb érezhettük magunkat a történethez.

Sok-sok komplikációra derült fény, lényegében mindenki elkövethette volna a gyilkosságot. A nézőtéren ülve szurkoltam, hogy a gyilkos kilétére fény derüljön, valamint arra is kíváncsi voltam, hogy helyesen gondolkodtam-e a rejtély megoldása kapcsán.

A darab vége felé szavazhattunk arról, hogy szerintünk ki a tettes. Akkor még azt hittük, hogy ez fogja meghatározni az előadás végkimenetelét. Miután meghatároztuk a gyilkosság helyszínét és a tárgyat, amellyel azt elkövették (a mi esetünkben ez a kert volt, valamint egy gereblye) kezdődhetett a leleplezés.

Ez volt a darab legizgalmasabb része számomra, hiszen itt derült fény a karakterek valós érzelmeire. Minden karakter beszélgetett az áldozattal a gyilkosság színhelyén, így senkit sem zárhattunk ki a gyanúsítottak listájáról. Hamarosan az utolsó karakterhez értünk, és itt már tudtuk: ő lesz a gyilkosunk. Miután megtudtuk a teljes igazságot, Josh lelke nyugovóra térhetett.

Ezután következett a darab legutolsó csavarja. A színészek felmutattak egy-egy cédulát, melyek közül három cetlin az ártatlan, egyen pedig a gyilkos szó szerepelt. Kiderült, hogy a társulat tagjai számára is titok volt a gyilkos kiléte, így még érdekesebben lehetett alakítani a darabot.

Este fél kilenc. Miközben kilépünk a teremből, az fogalmazódik meg bennem, hogy ezt a darabot annak ajánlom, aki szereti az imprót és a detektívtörténeteket, valamint annak is, aki valami új színházi élményre vágyik. Mint később megtudtam, minden előadásban más és más személy az áldozat és a gyilkos, ezáltal nemcsak Josh rejtélyére derülhet fény, hanem több elveszett lélek történetére is. Az előadásokból soha sincs kettő ugyanolyan, és szerintem ez teszi ezeket különlegessé.

Kemény Zorka (AKG, 9. évf.)
fotók: Momentán Társulat, Port.hu

Momentán Társulat: Gyilkosság az Ó utcában (90 perc)
1066 Budapest, Ó utca 4

A Momentán Társulat

LIKE - értesülj az új cikkekről!